Alkotás és művészet ← Ezüst Sirály

Weöres Sándor Alkotás és művészet

»A művészet korlátlan; és a művész mégis gátak között alkot.« 1939-ben megjelent egy kis könyvecske, amelyben egy fiatal költő – Weöres Sándor – az alkotás folyamatáról, a mű és a művészet viszonyáról elmékedik. Az írás doktori disszertációnak készült, ennélfogva igen módszeres, ám mai szemmel nézve is igen olvasmányos. Ebből valóak az alábbi idézetek.   Mondják, …read more

»A művészet korlátlan; és a művész mégis gátak között alkot.«

1939-ben megjelent egy kis könyvecske, amelyben egy fiatal költő – Weöres Sándor – az alkotás folyamatáról, a mű és a művészet viszonyáról elmékedik. Az írás doktori disszertációnak készült, ennélfogva igen módszeres, ám mai szemmel nézve is igen olvasmányos.

Ebből valóak az alábbi idézetek.

 

Mondják, minden művész-tevékenység teremtés; és hallottam azt is, hogy anyaság. A két állítás egymásnak ellentmond, és egyik sem igaz, de mindegyike értékes részlet-igazságot tartalmaz, mert jelzi a műalkotás-folyamat két elérhetetlen limesét, mint a számsorét a kétféle végtelen. Teremtőnek látszhatik a művész, hiszen olyat létesít, mely előbb nem volt, és isteni önkényességgel alakítja saját külön világát; és mégsem teremtő, mert csak a rendelkezésre álló tárgyi és szellemi elemek felhasználásával készülhet a műve, a semmiből valamit nem alakíthat. De hasonlatos az anyához is, mert a benne kialakulót hozza világra; csakhogy a művésznek részben saját akaratától függ, hogy szellemi gyermeke miféle és mekkora legyen, s joggal tesszük felelősség, ha eredménye torzszülött.

 

Remekművek sora igazolja, hogy a művész-teljesítmény lehet pusztán csak művészi és semmi más; és amellett, hogy művészi, lehet egyúttal tudomány, bölcselet, vallás, erkölcstan, politika, praktikum, szórakoztatás, akármi. Minden emberi teljesítmény iránt fönnáll valamilyen minőségi igény, így a művészettel kapcsolatban is; de nincs olyan emberi megnyilvánulás, mely ne jelentkezhetnék művészetként – a művészet tehát szabad alkotás.

 

[…] a művészetnek nemcsak az a főjellemvonása, hogy feltétlen érvényű törvényei nincsenek; ugyanily jellemző, hogy a művészetre esetenként bármilyen szabály érvényes lehet. Gondoljuk el, mennyi remekmű keletkezett formai parancsok gátjai között: mennyi nagy alkotásnak adott szilárd vázat a drámai hármas-egység, vagy a zenei tonalitás törvénye! és mekkora virulásra adott lehetőséget sok tárgyi elv, így a társadalom javító tendencia vagy a l’art pour l’art! Örökérvényű művészeti szabályokat nem ismerünk, de a szabályok ideiglenes érvénye, segítőereje kétségtelen – és az alkotó lángésznek joga van akár a legmegokolatlanabb művészeti elveket vallani, ha általuk találja meg a saját művész-tevékenységére legkedvezőbb keretet. S a törvények kifejlődése, megmerevedése és bukása adja a művészetek élettörténetének nagyszerű időbeli ritmusát. Ha maga az általánosságban-vett művész-tevékenység „szabad alkotás” is, a művek nem keletkezhetnek kötöttség nélkül: a teljes szabálytalanság parancsa maga is szabály volna, méghozzá teljesíthetetlen szabály.

 

A művészet korlátlan; és a művész mégis gátak között alkot. Gátjait elsősorban az egyéni alkat szabja meg, melyben csak elkülöníthető terrénumokra irányuló képességek és vonzalmak rejlenek. Az alkatot formálja a kívülről ráözönlő sokféle befolyás, hatás, mely a környezetből és eseményekből, művekből és emberekből árad; a hatás a művészt némely lehetőség irányában kifejleszti, más lehetőségektől visszaszorítja; és a hatás süti a művészre a kor és a közösség bélyegét. Az irány kijelölését folytatja a szándékos önnevelés, a tudatos elhatározás; a művésznek tervei, eszményei lesznek; és hogy mennél jobban megvalósíthassa őket, ezért önként elzárkózik sok másfajta lehetőség elől. A hatások és elhatározások az alkatba beleivódnak, szerves részeivé válnak; és ahogy jönnek újabb befolyások és szándékok, általuk az alkat mindig módosul. Néha az alkat kaleidoszkopikus örvénylése, néha a rászűrődő újabb hatás, de legtöbbször mind a kettő együttvéve nyújtja az élményt, mely találkozva a benső alkotóerővel, művé szilárdul.

 


Források
  • Weöres Sándor: A vers születése. Meditáció és vallomás. Pécs, 1939, Dunántúl. 39 p. (OSZK katalóguscédula)
  • Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások. I. kötet. Bp. 1986, Magvető. 5. bőv. kiadás. p. 221-224. (OSZK katalóguscédula)

 

Weöres Sándor 1913-ban született Szombathelyen. Bölcsészetet tanult, már egészen fiatalon jelentek meg versei. Apolitikus alkata a ’40-50-es években is megóvta a hatalmi széljárások fordulataitól. Az ötvenes években műfordításokból élt. Az egyik legmaterialistább korszakban alkotott, s vált az egyik legmisztikusabb, leginkább az eszmények, ideák felé forduló költővé. 1989-ben hagyta itt ezt a világot. (Életéről és munkásságáról bővebben: Hegedűs Géza: Weöres Sándor (1913-1989)literatura.hu.)

(A hivatkozások 2017 decemberében elérhetőek voltak.)