Mi a különbség kulturáltság és műveltség között? Mit jelent civilizáltnak lenni? Mi a művészet lényege?
Jó kérdés, hogy e fogalmak pontosíthatóak-e egyértelműen. Mindenesetre Füst Milán kísérletet tett rájuk, amikor 1946-ban egy rendkívül gazdag és sokrétű előadássorozat tartott a tág értelemben vett esztétika, avagy a „szépség és tetszés” tudományáról. Ebből valóak az alábbi idézetek.
[…] a civilizáció és kultúra közötti különbséget az teszi, hogy a civilizáció a testi, a kultúra a lelki érdekeket szolgálja. […] e fogalomnak: „kultúra”, akárhogy forgatom is, két fontos kritériuma okvetlenül kell hogy legyen. Tradíciót okvetlenül jelent és egyben elmélyedést is. E kettő nélkül nem képzelhető el. Ha pedig ez így igaz, akkor a civilizáció e szempontokból kultúra-ellenes. Mert úgy a testi kényelem, amelyet szolgál, mint gépesített rekonstrukciós találmányai extenzív hatásúak, még a könyvnyomtatás is, nemhogy a rádió. Nem kétséges, hogy több egyednek teszi lehetővé az elmélyedést s ezáltal áldásos is – viszont még sokkal többeket csábít a „sokra”, tehát fölületességre. Soknak ad, de sokat, s minthogy ennyit és ennyifélét ad, tehát nem intenzitásra, hanem extenzitásra, fölületességre késztet. Márpedig e két fogalom, hogy tradíció és főleg: elmélyedés, szinte automatikusan zárja ki magából a sokat és sokfélét. Egy könyvet jól elolvasni többet tesz, mint százat fölületesen. Aki egyetlen jó könyvet olvasott egy életen át, de folyton olvasta, és jól átérezte, az mélyen kulturált ember.
A műveltség ugyanis más dolog, mint a kulturáltság – aki öt nyelven beszél, és az összes európai verseket ismeri, és még ehhez a növények fiziológiájához is ért, arról nem mondhatom, hogy műveletlen ember. De hogy kulturált-e? – a kultúra, ismétlem, más dolog. S ha a mai kor jellemzésére azt mondom, hogy a szellemiség emberei benne javarészt műveltség-szomjazók, akkor a középkorra például a kultúra-szomjúságot kell jellemzőnek mondanom. Mert kétségtelennek látszik, hogy akik a kultúra hordozói akkor voltak, azok elmélyedők is voltak, hiszen arról is nevezetesek, hogy nem sokat és sokfélét, hanem mindenkor az elmélyedést tanították. A középkor tehát, úgy látszik, kultúrára hajlamos korszaknak nevezhető, tehát távolról sem illeti meg a „sötét középkor” elnevezése.
Mi meg szoktuk vetni, szégyellni szoktuk emberi létünknek […] az állati eredetét, s nyilván meg is vannak az okaink erre. Minthogy nem csakugyan az értelem teszi-e az embert emberré, s nem az különbözteti-e meg a többi élőlénytől? Mi hozzászoktunk és hozzá is szoktattuk magunkat ahhoz, hogy értelmiségünket lelkünk magasabbrendű princípiumának tekintsük, ezt ítéljük tehát már időtlen ideje az ember nemesebb részének. Ezzel szemben, ha ez így is van, és annak is tekintendő – úgy látszik, a vegetatív, vagyis állatinak nevezett egzisztenciák talajából szívjuk mégis mindazt, ami színes és érdekes életteljesség csak van bennünk – egyszóval: úgy lehet, létünknek minden gazdagsága mégis innen ered és adódik. S úgy látszik továbbá, hogy a művészet éppen ehhez is szól: mivoltunknak ezeket az ősi elemeit szólitja meg bennünk mindenekelőtt, így a zene és tánc teljes közvetlenséggel – de persze, ha közvetettebb utakon is, a többi művészetek nemkülönben.
E gondolatok 1946 tavaszán hangzottak el Budapesten. A tizenkét részes előadássorozat bevezetőjében a tudós-irodalmár fölvet néhány gondolatot az esztétika mibenlétéről is: „az esztétika […] a tetszés kérdéseivel foglalkozik”; „a tetszés érzelem”; „az esztétika részben filozófiai, részben lélektani stúdiumnak mutatkozik”; „sokkal kevésbé az értelem, mint inkább az érzelmek lélektanának tudománya”. A fentebb kiemelt részek a harmadik és negyedik előadásból valók. Az előadásokból később Látomás és indulat a művészetben címmel könyv is született, melynek szövege elérhető a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) honlapján.
Füst Milán 1888-ban született Budapesten. 1908-tól folyamatosan jelentek meg művei: regények, versek, drámák és fordítások. Kedvelt előadó volt. Évtizedeken át tartotta magát az a hír, hogy 1965-ben a Nobel-díjra jelöltek között szerepelt a neve, de mint utóbb kiderült ez nem felelt meg a valóságnak. 1967-ben hunyt el. (Az életrajzáról és műveiről szintén a DIA honlapján található bővebb összefoglaló.)
(A hivatkozások 2017 októberében elérhetőek voltak.)
