Helyszínek, arcok, zászlók – a forradalom napja filmtekercseken. A főváros utcáit átjárja a szabadság szelleme, egy világtörténelmi esemény veszi kezdetét. Láthatjuk, ahogy a lyukas zászló történelmi útjára lép és láthatjuk arcok százait, amelyeken hol ilyen, hol olyan érzelmek tükröződnek.
Többségében a bizakodás, a föloldódás és az öröm jelei fedezhetőek föl, de itt-ott a kétkedés, a bizonytalanság és az óvatosság jegyei is fölsejlenek. A nap résztvevői még nem tudhatták, amit mi már tudunk: mi lett mindabból, aminek akarva-akaratlanul az elindítói voltak.
De a nagy nap eseménytörténete mellett láthatjuk azt is, hogy milyenek voltak a fővárosban élők, mi volt a divat ruhában vagy frizurában… És láthatjuk a magát a várost, Budapestet is, hogyan nézett ki az ’50-es évek közepén. Milyenek voltak az utcák és a terek, milyenek voltak a villamosok vagy a teherautók és bizony még lovas szekérrel is találkozhatunk.
A Petőfi-szobor tövében Sinkovits Imre szaval, szavait ezrek hallgatják, a háttérben pedig megpillanthatjuk a régi Erzsébet-híd romjait. Kora délután diákok vonulnak a Műegyem felől a Szabadság híd felé, közben egy pillanatra föltűnnek a Gellért-hegy ormai. Követhetjük a tüntetőket a Felszabadulás (Ferenciek) terén és a Kossuth Lajos utcán át, majd láthatjuk, ahogy az Astoriánál balra fordulva, rátérnek a Tanács (Károly) körútra. A Marx téren (a Nyugatinál) újra balra fordulnak, ám itt néhány másodpercbe is beletelhet, mire a mai szemlélő föleszmél, hogy merre is jár – szinte alig van épület a pályaudvaron kívül, ami még ma is áll. A Szent István körúton át érjük el a Margit-hídat, majd azon keresztül, valamikor 4 óra tájban érkezünk meg a Bem térre. Láthatjuk, ahogy beszédet mond Veress Péter, Zbigniew Herbert lengyel költő, majd Déry Tibor. Közben szemügyre vehetjük a Külügyminisztérium épületét és a Radetzky-laktanyát. Bessenyei Ferenc szavalata után pedig indulunk vissza Pestre. A szürkületben sétálhatunk a Mártírok útján (Margit körút), majd sötétedés után, egy pillanatra a Kossuth téren is körbenézhetünk.
Egy nap, hatvankét évvel ezelőttről. Egy nap, amely méltó arra, hogy esztendőről-esztendőre megemlékezzünk róla.
Az összeállítás 2012-ben jelent meg a MaNDA, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet jóvoltából. Egy cikk is született a részletek iránt érdeklődők számára, a nyersanyagok készítőiről és a helyszínekről, Varga János tollából. (1956. október 23. percről percre) (elérés: 2018 október)
