Évek óta töprengek azon, hogy a közéletünk miért olyan szenvedélyesen veszekedős, sokszor rombolóan indulatos, máskor pedig ijesztően nemtörődöm, érthetetlenül közömbös. Egyáltalán miért ennyire az érzelmi oldala hangsúlyos a közös ügyeinkkel kapcsolatos megnyilvánulásoknak? Mi nehezíti, gátolja az ésszerűbb eszmecseréket, az előremutató vitákat? És persze azon is rengeteget gondolkodtam, hogy miként lehetne ezen a téren előrelépni.