Mit tehetünk mi mint egyének, a saját anyagi kereteinken belül a jobb közéletért, egy önjáróbb, „polgáribb” társadalomért?
Tegyük fel, hogy van havonta 4000, azaz négyezer forintunk arra, hogy hasznos közéleti kezdeményezéseket támogassunk. Lehetnek ezek helyi közéleti egyesülések, független sajtóorgánumok, jótékonysági alapítványok stb. Ha minden hónapban rászánjuk magunkat arra, hogy 4000 forintot rájuk fordítsunk, akkor ezzel döntő lépést tehetünk egy jobb, szabadabb és életszerűbb civil társadalom felé.
Megtehetjük, hogy három részre bontjuk ezt a 4000 forintot. Mondjuk legyen egy 2500, egy 1000 és egy 500 forintos rész. Mindegyiket egy-egy arra érdemes szervezet, kezdeményezés támogatására fordítjuk. Az egyik hónapban egy kis szociális szervezetnek juttatjuk el a legnagyobb részletet, a közepeset egy induló kis közéleti társaságnak adjuk, míg a legkisebbel egy ismertebb, jól működő jogvédő alapítványt támogatunk. A következő hónapban megismételhetjük ugyanebben a felosztásban, de meg is cserélhetjük őket. Vagy valamelyik helyébe egy másik társaságot választhatunk. A lényeg, hogy érdemes több szervezetet támogatni, és ha van rá hajlandóságunk, akkor valamilyen rend szerint forgatni is ezeket a kis „befektetéseket”. Úgy, hogy jusson is, maradjon is mindenkinek.
Ha valakinek sok a havi 4000 forint, megteheti, hogy csak 1500 forintot költ ugyanerre a célra. Ekkor talán a két részre bontás a jó felosztás, mondjuk 1000 és 500 forintra. Így is lehetőségünk marad a forgatásra, a kisebb és a nagyobb összeg célzott irányítására. De ha valakinek az 1500 forint is túl nagy vállalás, akkor akár havi 500-al is belevághat a dologba. Ilyenkor célszerű ezt egyben tartani, és havonta váltogatni a célzott szervezeteket. Így egy negyedéves, vagy egy féléves ciklusban három vagy hat kezdeményezéshez is eljuttathatjuk a pénzünket és a biztatásunkat. De még az is lehet, hogy valaki ezt is sokallja. Akkor is marad még lehetőség: ha negyedévente költ el erre a célra 500 forintot, akkor is hozzátesz az elérni kívánt jótékony hatáshoz. És számára is adott a forgatás lehetősége.
Hogy jobban megértsük miben is áll az ilyenfajta rendszeres adományozás jelentősége, érdemes egy pillanatra térfelet váltani. Tegyük föl, hogy egy szervezet negyedévente 500 forintot kap valakitől. Ez első látásra nem sok. Évi kétezer forint. Ám ha ezer ember teszi ezt meg, akkor az már kétmilliós bevételt jelent. Ez egy kisebb szervezetnél már igen jelentős forrás. S ha havi 1500 forinttal számolunk, akkor már 300 ember rendszeres adományából összejön évi ötmillió forint bevétel. Persze mindenre lehet azt mondani, hogy még az is kevés, mert az adó, a járulék, az irodabérlés elvisz mindent, de azt azért érdemes rögzíteni, hogy az ekkora bevétel már nem „semmi”. Már számít, már jelentős mértékben függetleníthet egy-egy nagyobb adományozótól, kevésbé függ a kezdeményezés léte, vagy nem léte egy-egy pályázat elbírálásától.
Hogy ténylegesen mekkora az az összeg, amit érdemes havonta erre a célra fordítani, azt mindenkinek magának kell eldöntenie. Ennek a meghatározása során két szempontot tanácsos mérlegelni. Egyrészt olyan mértéket célszerű választani, ami nem okoz túl nagy feszültséget a hétköznapi életvitelben és így hosszabb távon is fönntartható. Másrészt azt gondolhatjuk át, hogy milyen társadalmi lehetőségek és felelősségek fakadnak az anyagi helyzetünkből. Első lépésben a kevésbé módosak számára a havi jövedelem egy-két százaléka, a tehetősebbek körében pedig akár a három-négy százaléka is megfontolásra ajánlható.
Negyedévente 500 forint már igen hathatós segítséget jelent. Ha pedig valaki havi 4000 forintot költ erre a célra, az ennek a hatásnak a huszonnégyszeresét fejti ki. Van tehát mozgástér.
