Elképzelt ünnepi beszéd,
Nyáregyházára (Pest megye),
március 15-ére
Lehet – meglesz – meg kell lennie!
Ifjak lábai tapossák a macskaköveket. Fölfelé haladnak, föl a Várba. A Helytartótanácshoz mennek. Nyomukban sokezer ember. Mindenki lelkes, a szabadságot és a hazát éltetik. Követeléseket visznek, 12 pontot.
A sor elején Petőfi Sándor, Jókai Mór, s köztük van a már nem is oly fiatal Nyáry Pál. Ő volt a helyszínen lévők közül a legmagasabb rangú, Pest megye másodalispánja. A forradalmi menethez való csatlakozása hivatalossá tette azt, nyomatékot, súlyt adott neki. Ahogy Jókai emlékezett rá: Nyáry „is ott volt közöttünk március 15-ikén reggel, amikor egy csoport fiatal ember azzal a képtelen követeléssel állt elő, hogy legyen egész Magyarország fiatal. Nyári Pál megjelenése közöttünk azt bizonyítá, hogy ez lehet, – meglesz, – meg kell lennie!”
A tüntető tömeg, fönt a Várban, a hivatal épülete előtt várta, hogy mire jutnak a tárgyalók odabent. A Helytartótanács – Petőfi szavaival élve – „sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett”. Ezek után egy ember állt ki az épület ablakába, s közölte a tüntető tömeggel, hogy sikert értek el, a forradalom győzött Pesten is, Budán is.
S ki az örömhírt az ablakból közreadta: ő volt Nyáry Pál.
Megadjuk!
Győzött a forradalom. A jobbágyságot eltörölték, az ország önállóságát helyreállították. Batthyány Lajos lett az ország első miniszterelnöke. Az új kormány tagja volt Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc. S csak kis híja volt, hogy Nyáry Pál nem lett az. A neve többször is szóba került, előbb mint belügy-, majd rendőrminiszter – végül államtitkárnak kérték fel, ám ő azt nem fogadta el. Úgy érezte, hogy „még küzdeni akar, mert még nem látja biztosítva a szabadságot”, ezért „marad nem a kormányzók, hanem a küzdők sorában”.
Az ekkor megszülető Radikális Párt egyik vezére lett. Az új országgyűlésen többször is élesen bírálta az új kormányt, mert úgy érezte, túl óvatosan, túl lassan hajtja végre a forradalom programját.
Ám minden vita ellenére, amikor a szükség úgy hozta, Nyáry Pál igen nagylelkű és nagyvonalú volt. Kossuth Lajos új hadsereg fölállítását kérte az országgyűléstől, mondván: „… minden balmagyarázatok kikerülése végett egyenesen, ünnepélyesen kérem, midőn azt mondom, hogy adja meg a képviselőház a 200 000 főnyi katonát s az erre szükséges pénzerőnek előteremtését…” …s itt az országgyűlési napló szövege megszakad, mert fölemelkedett egy képviselő Pest megyéből, fölállt egy magyar nemes, Nyáregyháza szülötte, s közbekiabálta Kossuth beszédébe „Megadjuk!”. Őt követve harsogott mind a négyszáz képviselő, s ennek nyomán az új magyar honvédség, közakaratból megszületett.
S ki minden pártviszály ellenére képes volt a köz ügyét a sajátja elé helyezni: ő volt Nyáry Pál.
Harangszó
A szabadságharc dicső csaták után elbukott. A muszka és a labanc közös erővel verte le a hős huszárok és honvédek harcát. Sok vezető ekkor elmenekült, török földre lépett. Mások bujkáltak, s megint mások föladták magukat is, eszméiket is, majd kegyelmet kértek.
Nyáry Pál nem félt a szembenézéstől, nem félt a felelősségre vonástól. „Bátor ellenfele a veszélynek; akár alulról, akár felülről jöjjön is az: még az az ércmosolygás is megvan arcán, valahányszor a baj növekedik” – Jókai jellemezte így. Nem futott el, hű maradt az igazsághoz, amiért egykor zászlót bontott. Amikor Arad megyében, Világos mellett, a szőlősi síkon Görgei vitézei gúlába rakták a fegyvereiket, ott állt a síkon Nyáry Pál is. Vállalta a fogságot, vállalta az igaztalan ítéletet, vállalta a börtönéletet. Hat évet töltött tömlöcben, Csehországban. Míg távol volt, szerelme a nagyhírű operaénekesnő, Rozália meghalt. A birtokait kifosztották. Mire hazatért az egész élete romokban hevert.
S innen kezdte újra. Amikor enyhült az elnyomás, újra képviselő, újra Pest megye alispánja lett. Buzgón dolgozott a kiegyezésen, még Deák Ferenc javaslatához képest is kedvezőbb feltételeket akart kicsikarni Bécstől.
Halála különös rejtély, mikor már majdnem egyenesbe jött, a saját dolgával és a haza sorsával is, akkor dobta el az életét. Hatvanhat esztendőt élt. Síremléke Nyáregyházán, a róla elnevezett út végén, Szentimretelep felé, az erdő szélén található.
Felsőnyáregyházán pedig a kis templomban van egy kis harang.
S kit e harang, 1871 tavaszán az utolsó útjára kísért: ő volt Nyáry Pál.
Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!
