Ez a cikk olyan szavazókhoz szól, akik szeretnék minél világosabban kifejezni a véleményüket az országgyűlési választások során. Egyfajta „műszaki útmutató” – nem szerepelnek benne se pártnevek, se politikusok.
Felelős döntést hozni nem könnyű. Épp ezért jó tudni, hogy a választási rendszer biztosít némi játékteret a véleményünk áranyaltabb kifejezésére.
* * *
Két szavazatunk van
Amikor belépünk a szavazóhelyiségbe, ott két papírlapot nyomnak a kezünkbe. Az egyik a listás, a másik az egyéni szavazólap. A listással a pártok közül választhatunk, az egyénivel a tágabb környékünk (választókerületünk) képviselőjéről dönthetünk.
Jó kérdés, hogy mi szükség van erre a kettős megoldásra. A pártok listáiról való szavazáskor arról döntünk, kiket szeretnénk ott látni az országgyűlési viták során, kiknek a világképével, értékrendjével tudunk azonosulni a leginkább. Az egyéni választókerületi jelöltek kapcsán pedig inkább arról döntünk, hogy az erősebb pártok közül melyik alakíthasson végül kormányt. Képletesen szólva úgy is fogalmazhatnánk, az egyik kérdés ez: ki üljön az ország asztalánál?, a másik pedig az: ki üljön az asztalfőn? Az előbbi kérdés a sokszínűséget igényli inkább, az utóbbi az egyértelműséget. A viták során az a jó, ha több különböző vélemény is el tud hangzani, a döntések végrehajtásakor viszont az a jó, ha egy kézben összpontosul a felelősség.
Természetesen a választási rendszer nem ennyire vegytisztán mechanikus, de nagyjából mégis így működik.
A lényeg, hogy két szavazatunk van, és ez mozgásteret jelent számunkra.
Kis párt és nagy párt
A két szavazat más-más jelentőséggel bír a kisebb és a nagyobb pártok számára.
Mindegyik pártnak azt diktálja az önérdeke, hogy mind a két szavazatot megkapja. Ha van olyan politikai erő, amelyet szívesen és teljes erővel tudunk támogatni, akkor mind a két szavazatunkat adjuk rá.
De ha nincs ilyen, akkor annyit érdemes tudnunk, hogy a kisebb pártoknak a listás, a nagyobbnak viszont az egyéni jelölti szavazat érhet többet. A kisebb pártok számára a listás szavazat azért bír nagyobb jelentőséggel, mert ha nem érnek el egy bizonyos támogatottsági fokot, akkor nem jutnak be az országgyűlésbe. (Ezt a fokot hívják „küszöbnek”, ami a listás szavazatok 5%-át jelenti, jellemzően 240-280 ezernyi voksot.) A nagyobb pártok azonban biztosabbak lehetnek abban, hogy a bejutáshoz elég hívük van, így ők a kormányzásért versenyeznek, és ezért számukra a választókerületi szavazatok hangsúlyosabbak.
Tehát ha „kombinálni” akarunk két párt között, akkor a kisebbre listán, az erősebbre egyéniben érdemes szavazni.
Biztatás vagy képviselet
A pártok támogatottságának mértéke mellett a szavazatunk rövid és hosszú távú hatásait érdemes mérlegelnünk.
Ahhoz, hogy rövidtávon hatni tudjunk a folyamatokra, a meglévő kínálatból kell választanunk, és lehetőség szerint az életerősebb, bejutásra esélyesebb formációk közül. Vagyis ha azt akarjuk, hogy a szavazatunkból biztosan képviselői hely keletkezzen, akkor inkább a közepesebb, vagy nagyobb támogatottsággal bíró szervezetek közül érdemes választanunk.
Hosszabb távon azonban a szavazatunk biztató jellegének is lehet jelentősége. Meglehet, hogy egy kisebb párt nem éri el a bejutáshoz szükséges támogatottságot, de annak a több tízezer szavazatnak a hatására amit megkapott, folytatja a munkáját, képviseli az országgyűlésen kívül is azokat az értékeket és érdekeket, amelyek szolgálatára létrejött. (És ehhez még bizonyos esetekben állami támogatást is kaphat.)
A szavazatunk leadásakor tehát azt is mérlegelhetjük, hogy megkockáztatjuk-e egy kisebb párt támogatását, és így lehet, hogy a mi véleményünket végül senki sem képviseli az országgyűlésben, cserébe viszont esélyt adhatunk néhány szereplőnek, hogy négy év múltán megerősödve vághassanak bele az újabb választási küzdelmekbe.
Elégedetlenség és részvétel
Ha elégedetlenek vagyunk, akkor arra is van mód, hogy kifejezzük ezt az elégedetlenséget. Megtehetjük, hogy az egyik szavazatunkkal érvényesen, a másikkal pedig érvénytelenül szavazunk. Ha a pártok „kínálatával” vagyunk elégedetlenek, de a kormányzás ügyében állást akarunk foglalni, akkor listán szavazzunk érvénytelenül, egyéniben pedig a számunkra elfogadható erőkre. Ha viszont a kormányzás ügyében nem akarunk állást foglalni, de a pártok közül találunk bizakodásra okot adót, akkor egyéniben szavazzunk érvénytelenül, listán pedig a bizalmunkra méltó pártra.
A legerősteljesebben úgy tudjuk kifejezni a nemtetszésünket, hogy mind a két szavazólapon érvénytelenül szavazunk. Rövidtávon ez lényegében azzal egyenértékű, mintha el sem mentünk volna szavazni. Ám hosszabb távon van különbség a távolmaradás és az érvénytelenül szavazás között. A részvétellel kifejezzük, hogy fontosnak tartjuk az ország sorsát, megerősítjük a képviseleti demokráciát, a köztársaság eszméjét. Gyakorlati szempontból is erősebb lehet a részvétel hatása, mert míg a távolmaradók száma 2-3 millió körül, addig az érvénytelenül szavazóké 50 és 100 ezer között szokott mozogni.
Az érvénytelen szavazás további jelzésértékkel is bírhat, hatására megeresődhet a „keresleti” oldal. Ha elég sokan szavaznak így, meglehet új szereplők jelennek meg a „kínálati” oldalon, akár már a következő választásokon. (A dolog természetéből fakadóan ez csak egy lehetőség, semmilyen biztosíték nincs rá, hogy meg is történik.)
Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az érvénytelen szavazattal lemondunk a rövidtávú folyamatok befolyásolásáról és tudomásul vesszük, hogy a következő évek irányáról a többiek szavazata dönt.
Összegezve
- Két szavazatunk van, és ez mozgásteret ad a véleményünk árnyaltabb kifejezésére.
- Ha van „kedvenc” pártunk, akkor mind a két szavazatunkat adjuk rá.
- A kisebb és nagyobb pártok közül a kicsiknek a listás szavazat a fontosabb, a nagyobbaknak az egyéni választókerületi.
- Egy kisebb párt akkor is érdemes lehet a támogatásunkra, ha nem biztos, hogy végül bejut az országgyűlésbe.
- Megtehetjük, hogy érvénytelen szavazatot adunk le, egyrészt ezzel fejezve ki az elégedetlenségünket, másrészt ezzel ösztönözve új közéleti szereplők megjelenését.
Amit mindenképp érdemes mérlegelnünk: A részvételünk és a megfontolt szavaztunk építőbb hatással van a közéleti folyamatainkra, mint a távolmaradásunk!
