Zakatolás, pörgés, rohanás, munka. Tenni, cselekedni, termelni, eredményt elérni.
Belső hajtóerők, amelyek meghatározzák a mindennapjainkat. Mintha az egész életünk, minden pillanatunk a hatékonyság, a látható, a kézzelfogható siker körül forogna. Mintha ez lenne maga az élet. És a pihenés, a csönd, a föltöltődés, a lazítás is csak azt szolgálná, hogy később még jobban tudjunk teljesíteni.
Ördögi kör?
A külső és a belső világ egyensúlya az elmúlt évszázadokban megbomlott.
Az elmúlt évszázadok a külső világ felé fordulásról szóltak, hogyan lehet meghódítani, legyőzni a minket körbevevő világot, hogyan lehet a saját kényelmünk szolgálatába állítani a természeti erőforrásokat, hogyan lehet újabb és újabb technikai fölfedezésekkel tovább fokozni a hatékonyságot. A látható világ mértékeivel mérjük a sikert és a kudarcot.
A belső világ, a magasabbrendű értékek, a szellem és a lélek dolgai háttérbe szorultak, árnyékba húzódtak. Megjelenik ez a vallási élet visszaszorulásában, az erkölcsi értékek megkérdőjeleződésében, megjelenik a jóról és a rosszról, a helyesről és a helytelenről való elbizonytalanodásban.
És ahol a belső világ mégis utat tör magának, legyen az az ezotéria, a spiritualitás, vagy a metafizika világa, ott is – tisztelet a kivételnek – a látható világ céljaihoz hívjuk segítségül őket. Azért járok önismereti csoportba vagy pszichológushoz, esetleg coachoz, hogy jobban teljesíthessek a munka világában, több pénz kereshessek, sikert érhessek el a kapcsolati életemben. Azért megyek el egy indián beavatási szertartásra, azért merek átlépdelni a tűzforró parázson, hogy hatékonyabb, erősebb, teljesítő képesebb legyek.
Nem mintha baj lenne, ha eredményeket érünk el a látható dolgok világában. Nagyon is jótékony, a belső világunkra pozitívan visszaható tapasztalat, ha az elképzelésinket, álmainkat megvalósítjuk, és ezek sikerélményeit, a hozzájuk vezető út tanulságait magunkba szívjuk.
Csak éppen a kettő közötti alá-fölé rendeltségi viszony nem egészséges. Ahogy az éjszaka nem kizárólag azért van, hogy hatékonyabb legyen a nappal, ahogy a szavakban a magánhangzók nem kizárólag azért vannak, hogy kontúrt adjanak a mássalhangzóknak, ahogy a csönd nem kizárólag azért van, hogy a hangoknak megágyazzon, úgy a belső világgal való foglalkozásnak sem kizárólag az a célja, hogy a külső világban mérhető eredményeket szolgálja. A két világ egy egészet alkot, mind a két világ csupán félvilág önmagában. Ahhoz, hogy egészek, egészségesek, kiegyensúlyozottak legyünk, mindkettőt érdemes megbecsülni, a saját értékén kezelni. És ha ez megvan, akkor szolgálhatja is az egyik világ a másikat, a belső a külsőt, a külső a belsőt.
Épp ezért, ha úgy érezzük, hogy túlpörgetjük, túlfeszítjük, túlhevítjük az életünk vitelét, érdemes megállni, szünetet, csöndet tartani. Elmélyedni a belső világban, ráhangolódni a belső hangra. Kezdetben talán csak zúgás, zaj, zörej lesz amit hallunk, talán a hétköznapi ügyek zakatolása köti le a figyelmünket, de idővel tisztulhat a vétel és talán meghallhatjuk a csönd zúgását, zakatolását is.
