Zsecs-posz-politá. Magyarul talán így lehetne leírni kiejtés szerint a lengyel Rzeczpospolita szót. A szó maga a latin „res publica” kifejezésből ered, annyit tesz: köztársaság. A zsecsposzpolitá a lengyel közgondolkodásban egy igen mély értelmű, évszázadok távolába visszanyúló fogalom.
A középkori évszázadok igen fordulatos történelmet hoztak a lengyelek számára. Az első ezredforduló előtt néhány évtizeddel vették föl a kereszténységet, majd nem sokkal ezután megkoronázták az első királyukat is. Később volt két szűk évszázad, amikor az egységes királyság megrendült, majd föl is bomlott. Kisebb és nagyobb fejedelemségek jöttek létre, amelyek sokszor még egymással is háborúban álltak. Majd újraegyesült az ország és a belháborúk helyébe a külső terjeszkedés lépett.
A lengyel történelem egyik fordulópontja a litvánokkal kötött szövetség. A XIV. század végén a lengyel előkelők úgy döntöttek, hogy az ország érdekét a szomszédos Litván Nagyfejedelemséggel kötött államszövetség szolgálja. A lengyel trón örökösnőjét, Jadvigát, összeházasították Jagellóval, a litvánok fejedelmével, cserébe pedig az addig pogány litván nép fölvette a kereszténységet. A lengyel-litván társulás négy évszázadon át tartott, igen virágzó időket hozva a két népre.
Ennek az együttélésnek a tetőpontját az 1569-es év jelentette. Ekkora bizonyossá vált, hogy az utolsó még élő, Jagelló-házból származó koronás főnek nem születik fiú utódja és így az öröklési lánc hamarosan megszakad. A Lublin városába összehívott országgyűlésen, a lengyel nemesek és a litván előkelők új alapokra helyezték az állam működését. Szorosabbra fűzték a két ország kapcsolatát és bevezették a királyválasztás intézményét. Ettől kezdve a közös országgyűlés, a szejm döntött az uralkodó személyéről. Ezzel a megoldással a legfőbb állami hatalom egy választott testület ellenőrzése alá került, emberöltőkkel megelőzve a polgári demokráciák korát. Ezt az újfajta államformát általában nemesi köztársaságként szokták emlegetni, utalva arra a tényre, hogy nem az összes lengyelre és litvánra, csupán a nemesekre vonatkoztak a köztársaság rendjében rejlő, egyenrangúságot biztosító jogok. Az államközösség hivatalos neve a Rzeczpospolita Obojga Narodów, azaz a Mindkét Nemzet Köztársasága lett.
A zsecsposzpolitá létrejöttét követő évszázad a lengyel és a litván történelem legfényesebb korszaka. Voltak olyan évtizedek, amikor az ország területe megközelítette az egymillió km²-t. A királyság fennhatósága kiterjedt a mai Ukrajna és Fehéroroszország nagyobb részére is, benne Kijevvel és Minszkkel. Háborúztak az oroszokkal, a törökökkel, a svédekkel, a tatárokkal, a poroszokkal, még az erdélyiekkel és a moldvaiakkal is, többnyire sikerekkel, időnként kudarcokkal.
Ám a külső ellenségekkel vívott harcok közben, végzetesen elhatalmasodtak az államszövetség belső bajai. Az országgyűléseken újra és újra eluralkodott a döntésképtelenség, a köztársaság intézménye válságba jutott. Mindez két évszázaddal a zsecsposzpolitá létrehozása után már annyira megbénította az ország működését, hogy az önmaga megvédésére is képtelenné vált. Ekkor léptek föl a szomszédos nagyhatalmak, az oroszok, a poroszok valamint az osztrákok, és több lépcsőben fölosztottak maguk között az egész országot. Lengyelország és Litvánia, több mint egy évszázadra eltűntek a térképről. A nemlétezés korszakában más-más birodalom fennhatósága alá tartozott Varsó és Krakkó, Lublin és Gniezno, Poznań és Łódź. Több hősies felkelés is kirobbant az idegen uralom ellen, egyik-másik egy évig is kitartott, de végül mindegyik összeomlott.
Az első világháború hozta el az ország föltámasztásának a reményét. A központi hatalmak veresége után, 1918 novemberében kiáltották ki a lengyel függetlenséget. Az új határokért még évekig háborúban álltak, kisebb mértékben az ukránokkal, a litvánokkal és a csehekkel is, de a legnagyobb fegyvertényt a szovjet-orosz Vörös Hadsereg legyőzése jelentette. A háború vezetője Józef Piłsudski, egykori katonatiszt és szociáldemokrata politikus volt. Ő lett az első államfő, de néhány év múltán visszavonult a politikai élettől.
Az új állam nevében ott szerepelt a rzeczpospolita kifejezés és kezdetben valóban demokratikus keretek között működött. Országgyűlési választásokat tartottak és a kormányok ennek bizalmából kormányozhattak. Ám a politikai viták igen gyorsan elharapóztak és az új köztársaság első néhány évében tucatnyi kormány váltotta egymást. Ennek a vergődésnek vetett végett Piłsudski marsall visszatérése, aki katonai erővel vette át a hatalmat. A marsall hivatalosan csupán a hadsereg főparancsnoka maradt, ám a következő szűk egy évtizedben minden fontos kérdésben az ő szava döntött. Amikor meghalt, formálisan ugyan sok minden átalakult, de az államberendezkedés tekintélyuralmi volta és korlátozott demokratizmusa nemigen változott.
Így érte a lengyeleket a második világháború. Alig négy hétig tartó harcok után a két hatalmas szomszéd, a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió elfoglalta az országot. Igen sötét évek köszöntöttek a lengyelekre, de a háborút követően sem jártak sokkal jobban, a szovjet megszállási övezetbe kerültek, több mint négy évtizedre.
Amikor 1989-ben újra függetlenné vált a lengyel állam, ismét a történelmi nevét vette föl. Ma is Rzeczpospolita Polska, azaz Lengyel Köztársaság az ország hivatalos neve.
A zsecsposzpolitá a lengyelek számára sokkal több, mint egy államforma: sűrítménye a nemzetük fél évezrednyi történelmének, jelképe államuk tündökléseinek, elbukásainak és újjáéledéseinek is.
Megjegyzés
A lengyel történelem áttekintése során rendre fölmerülnek a magyar vonatkozások. Ebben a cikkben is több ponton adta volna magát ezek megemlítése. Ám írás közben úgy tűnt, hogy ezek rövid fölvetése csak megzavarná a gondolatmenet ívét, míg hosszas fejtegetésük elnehezítené a szöveg egészét. Ezért döntöttem ezek elhallgatása mellett. Akit ezek a kapcsolatok mélyebben érdekelnek, annak érdemes utána néznie – többek között – Jadvigának, Jagelló egy-egy fiának, unokájának és dédunokájának, a második királyválasztás történetének, vagy a XIX. századi szabadságharcok katonai vezetőinek.
