Meleg van. Hőség. Elviselhetetlen forróság. Aszalódunk nappal, s többnyire aszalódunk éjszaka is. Milyen jól esne néhány hűvösebb nap…
Mi az oka mindennek? Változik az éghajlat? Túl sokat vagy túl erősen süt a Nap? Vajon mi tehetünk róla, az emberiség ipari forradalma? Vagy az is lehet, hogy a fölmelegedés bekövetkezne mindenképp? Sok vita övezi ezt a kérdést, s ha valahol szóba kerül, szinte fölizzik körülötte a levegő…
Voltak idők, amikor évszázadokra átmelegedett a légkör, más időkben pár foknyit lehűlt. Kétezer évvel ezelőtt a bő hozamú földek délebbre feküdtek, egy évezrede a mi tájékunk lett az egyik legjobban termő vidék, s ki tudja, ha így haladunk tovább, hamarosan Kanada, Skandinávia és Szibéria lehet az új éléskamra. Változnak az idők…
Ha megkérdeznénk egy régi bölcset, talán azt mondaná, hogy a meleg idő, a forróság a Nap világához tartozik, s ha túl soknak érezzük a jelenlétét, úgy keressük a kiegyenlítését, a Hold világához kötődő dolgokat. Itt található a hűvösség, a nedvesség, a sötétség. Minden éjjel, nap nap után, a csillagos égbolt és a holdfény, ha csak átmenetileg is, de elhozza a megkönnyebbülést…
S ha ezt a bölcset tovább kérdeznénk, ki tudja, talán a hasonlatosságok mentén folytatná a mondókáját. Nemcsak a melegből lehet elegünk: a világosság, a fény is olyasmi, amiből ha túl sok van jelen, hátrányára válhat az embernek. A fényképészek, ha túlvilágítanak egy tárgyat, a szem számára ugyanúgy láthatatlanná válik, mintha teljes sötétségbe burkolnák. Ahhoz hogy jól lássunk, a világosság és a sötétség jó egyensúlyára van szükség…
S ha a bölcs öreget még tovább hallgatjuk, a dolgok lelki oldala is az asztalra kerülhet. A magabiztos ember hasonlatos az ég közepén álló, sugárzó napkoronghoz, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Az egészséges magabiztosság elbírja a kétely jelenlétét, a túlzó magabiztosság, bár rövidtávon erőt sugárzónak tűnik, az idő múlásával egyre elviselhetetlenebbé válik. A határozott föllépésre való képesség és a kételkedés gyakorlása kéz a kézben jár…
Ha túl sok a hő, az erő, a fény, úgy a hűs, a lágy, az árnyas minőség éppen úgy rendelkezésünkre áll, mint ahogy a Nap és Hold kiegészítik egymást az égi pályájukon. S ha a nyári napsütés már alig-alig elviselhető hatással van ránk, úgy egyik-másik éjjelen talán sétálhatunk néhány órát, távol a városi fényektől, megfürödve a csillagok és a Hold ezüstösen ragyogó fényében. Ki tudja, talán épp az élet árnyas oldala menthet meg a perzselő forróságtól…
