Múlt, jelen, jövő. Ami eddig történt, ami most van, ami ezután következik. Mit jelent számunkra az idő? Milyen kép él bennünk a működéséről? Mi az ami valós tapasztalat és mi az ami pusztán a képzeletünk játéka?
Az örök kérdések egyike, hogy az idő létezik-e egyáltalán? Hiszen minden pillanatban „most” van. Az elmúlt pillanatoknak csak az emlékei élnek tovább velünk és az elkövetkezendőkről is csupán elképzelésink lehetnek. Se a múltba nem tudunk visszakanyarodni, se a jövendő bekövetkeztét nem tudjuk siettetni. Mindig egy adott pillanatban vagyunk, legfeljebb a gondolataink segítségével merenghetünk el, a már elmúlt vagy az épp közeledő események kérdésein.
Egyik oldalról nézve, meglehet hogy az idő pusztán a tudatunk játéka. Gyerekkorunkban, amikor belemerültünk egy-egy nekünk tetsző játékba, átélhettünk olyan pillanatokat, amikor a hétköznapi valóság távolabbra került tőlünk és a képzeletünkben lejátszódó folyamatok elemi erejű valóságnak tűntek. Majd egy varázslatos pillanatban, a képzelt játék mint egy szappanbuborék szétpattant, és visszatértünk a megszokott mindennapokba.
Másrészt azonban, a hétköznapi tapasztalataink felöl vizsgálva meg a kérdést, az idő létezése aligha kétségbevonható. Amit ma megteszel, holnapra eredményt hozhat, amit ma elmulasztasz, holnap fájóan hiányozhat. Van jelentősége, hogy mit tettünk korábban és a jelenlegi tevékenységük is hatással lesz a későbbiekre nézve. Ezt a tudást használhatjuk jól vagy rosszul, de hogy ezek az összefüggések létező igazságok, az annyira nyilvánvalónak tűnik, hogy nem is töprengünk el rajtuk.
De mi van akkor, ha felnőttkorunk egyik játéka éppen az, hogy ragaszkodunk az idő olyanfajta képzetéhez, mint amilyennek most fölfogjuk? És ki tudja, egyszercsak eljön egy pillanat, amikor ez a képzet is, akár egy buborék, kipukkad…
Jó kérdés, hogy létezik-e megnyugtató válasz mindezzel kapcsolatban. Hiszen hasonló fajsúlyú kérdések sorára nem tudunk végleges és kikezdhetetlen választ adni: megismerhető-e a valóság teljes egészében; hogyan működik a világ és miért úgy ahogy; miért olyan az ember természete amilyen; mi az emberi létezés értelme…?
Lehetséges, hogy a múltról, jelenről, jövőről bennünk kialakított képzet tűpontos megfelelője a valóságnak, de az is lehetséges, hogy valamilyen hóbortos tévelygés. Ám a képzet, amit magunkban kialakítottunk az időről, alighanem többet mond el a létrehozójáról, mint a tárgyról magáról. Ha ezt a képzetet, mint egy képet, a vizsgálódásunk tárgyává tesszük, fogódzót nyerhetünk önmagunk mélyebb megismerése felé.
Az idő képe egy kapu lehet számunkra.
