Időről-időre jó szünetet tartani. Megállni a munkával, pihenni egyet az edzés végén vagy becsukni a könyvet hosszabb olvasgatás után. Egy színházi előadáson belül is megvan a megszakítás jelentősége. És a mindennapi életünk sodró zakatolásából is jótékony hatású időről-időre kilépni.
Az élet számtalan területén megfigyelhetjük a meg-megállás, a szünet jelentőségét. Egyes esetekben könnyű belátni az előnyeit, más esetekben a hiánya a beszédesebb. Mindannyian más-más vérmérsékletűek vagyunk. Valaki jobban szereti pörgetni a dolgokat, mások a megfontoltabb haladást kedvelik. De mindannyian kerülhetünk olyan élethelyzetbe, amikor nagyon magas fokú összpontosításra van szükségünk ahhoz, hogy a körülöttünk zajló folyamatokat kézben tarthassuk. Lehet ez valamilyen határidős munka, de lehet egy baráti születésnap megszervezése, egy költözés lebonyolítása, de még egy hétvégi vacsora elkészítése is. Bármi, ami a részünkről nagy fordulatszámú tevékenységet igényel. Valaki szenved az ilyen helyzetektől, de vannak nem kevesen akik kifejezetten élvezik az efféle kihívásokat. Nem hogy nem kerülik, hanem egyenesen keresik őket.
A magas fordulatszámon való pörgés egyes esetekben bizonyos elragadtatás érzést is kiválthat. Amikor valami olyasmit élünk meg, hogy nagy lelkesedéssel vetjük magunkat a dolgok sűrűjébe és az még látványos eredményt is hoz. A belső megélésünk szerint is jó folyamatban veszünk részt és a külvilág irányából is megerősítő visszajelzéseket kapunk. E kettős hatás tudja tartóssá változtatni azt a vágyat, hogy ezt a fajta elragadtatást újra és újra átéljük. És ilyenkor megtörténhet az is, hogy az előttünk álló feladat már nem föltétlenül igényli azt a fajta lángolást, amivel mi nekiállunk a megoldásnak, az már sokkal inkább a mi belső vágyakozásunkból fakad. És az is megeshet, hogy azért választunk olyan nehézségű kihívást, ahol erre a fajta magas hőfokra szükség van, mert ennek az élményét akarjuk újra és újra átélni. A gombhoz varrjuk a kabátot és nem fordítva.
Hogy meg tudjuk különböztetni az egyes helyzeteket, időnként érdemes megállni, lehiggadni. Most azért csinálom ezt vagy azt, mert arra valóban szükség van, vagy csak azért mert nekem van szükségem arra a bizonyos hőfokon való izzásra? Bármelyik válasz esetén mehetünk tovább a megkezdett úton, csak érdemes észben tartani, tudatosítani, hogy milyen szándék vezet azt adott folyamatban. Mert amikor úgy érezzük, hogy a dolgok elkezdenek kicsúszni a kezünkből és menthetetlenül az összeomlás irányába mozdulnak el, jó tudni, hogy ez a szorongató helyzet valamiféle külső szükségszerűségből vagy ne adj’ isten belső kalandvágyból született meg. Szünetben könnyebb a különbséget látni.
