A bolgár történelem egyik alapvető jellemzője az ismétlődés: egy-egy bolgár állam létrejött a VII., a XII. és a XIX. század végén is. A legutóbbi pár év múlva ünnepelheti meg másfél évszázados fönnállását, a korábbiaknak két-három évszázadnyi tündöklés adatott meg a Balkán-félsziget keleti felén.
A mai bolgár nyelv a szláv nyelvek egyike, de az országot megalapító nomád törzsek még nem ezen a nyelven szóltak egymáshoz. A 680-as években a Duna alsó folyásánál megjelenő harcias bolgárok a Fekete-tenger északi partvidékéről érkeztek, és mára kihalt nyelvüket, az ősbolgárt a török nyelvek közé sorolják. A Dunától délre fekvő területeken több szláv törzs élt és ezek meghódoltatása után jött létre előbb a Bolgár Kánság, majd a IX. század végén a Bolgár Cárság. Az állam vezető rétegét a hódító bolgárok adták, míg a népesség nagyobb részét a meghódított szlávok tették ki. A több évszázados együttélés során, a két népesség keveredett egymással és a nyelvi kérdés a többségben lévő szlávok javára dőlt el. Ez az első, dunamenti bolgár állam a legtöbb háborúját a szomszédos Görög-Római Birodalommal vívta, s nemegyszer igen komoly sikereket ért el. Volt olyan kán, aki a legyőzött görög császár koponyájából ivott, ám utódai néhány évtizeddel később megkeresztelkedtek. Sőt, a Cirillként és Metódként ismert két szerzetes tanítványai, épp a bolgár udvarban dolgozták ki a ma is használt cirill betűs ábécét, amely azután a keleti kereszténység területein a szláv egyházi nyelv alapjává vált. A bolgár seregek többször is közel álltak Konstantinápoly bevételéhez, ám a hadiszerencse forgandó volt és amikor a görög-római birodalmi hadak kerültek fölénybe, ők nem kegyelmeztek a bolgár erőknek. A bukás az 1010-es években következett be, így nagyjából egy évezred harmadát tette ki az első bolgár birodalom létezése.
Másfél évszázadig a bolgár területek fölött a görög-római császár volt az úr. A keresztény világ nagy keleti birodalma az utolsó virágkorát a XII. században élte, s amikor hanyatlásnak indult, az alávetett népek az önállósodás útjára léptek. Így történt ez a bolgárokkal is, akik egy felkelést követően az 1180-as években újra független államot hoztak létre. A második bolgár cárság pár évtized alatt visszanyerte korábbi erejét és egy időre a Balkán-félsziget legnagyobb hatalmává emelkedett. Később azonban meggyűlt a bajuk a mongolokkal, a szerbekkel, a magyarokkal és az időközben újra erőre kapó Görög-Római Birodalommal. A csatamezőn ugyan időnként derekasan megállták a helyüket a bolgár seregek, de az ország belső gondjai idővel leküzdhetetlen akadályokká nőttek. A XIV. század közepén már Szerbia lépett elő a Balkán vezető hatalmává, a század utolsó harmadára pedig a bolgár állam előbb kétfelé, majd háromfelé darabolódott. Mindez nagyban megkönnyítette a hódító oszmán-török hadak dolgát, amelyek néhány évtized alatt az összes bolgár területet elfoglalták. A bolgárok második országa alig két évszázadig állt fönn, s elbukása után a török félholdak fél évezreden át vetettek árnyékot az itt élőkre.
A török idők alaposan átalakították a Balkán népeinek életét. Évszázadokig szó sem lehetett semmiféle függetlenségről, minden fontos kérdés Isztambulban dőlt el. De amikor a szultánok ereje már a végóráit járta, az 1870-es években Bulgária is életre kelt. A nagyhatalmi játszmák eredményeként a térségben az orosz és német törekvések kerültek előtérbe. Az új állam alapjainak lerakásában az oroszok befolyása volt a legnagyobb, mégis német fejedelmet állítottak az ország élére. Az újjászülető bolgár állam határai az első évtizedekben igen sokat változtak, s amikor túl nagyra nőtt, akkor az összes szomszédja egyszerre támadta meg. Mindkét világháborúban a németek oldalán vett rész az ország, majd a Szovjetunió befolyási övezetébe került, több mint négy évtizedre. A szocialista diktatúra és a tervgazdaság is mély nyomokat hagyott Bulgárián, mégis ez a korszak békésebb hétköznapokat is hozott az itt élők számára. Ekkoriban tetőzött a lakóinak száma, a nyolcvanas években megközelítette a kilencmillió főt. A bolgár ipar a korai számítógépek világában élenjárónak számított, de a rendszerváltás időszakát ez a sikerágazat is megszenvedte. Az elmúlt évtizedekben az ország nyugati irányba fordult, ugyanakkor jelentős válságokat él át, népessége rohamosan fogy, hat és fél milliónál jár, miközben a kormányváltásainak sora már a másféltucatot is meghaladta.
* * *
Több mint ezer évvel ezelőtt nemcsak a Duna mellett telepedtek le bolgár törzsek. A VIII. század közepén a Volga folyása mentén is létrejött egy bolgár állam, amely idővel teljes függetlenségre tett szert. Míg a dunamentiek a kereszténység útjára léptek rá, addig a X. század elején a Volga partján élők az iszlámot választották. Államuk évszázadokig virágzott, ám a mongolok támadása 1236-ban alávetettségbe kényszerítette őket. Utódaik nagyobb részben Csuvasföldön, kisebb részben Tatárföldön élnek, mindkét tartomány a mai Oroszország része.
* * *
A bolgárok története messze túlnyúlik egy évezreden, hol magasba emelkedik, hol homályba burkolózik. Korai korszakának szellemi hatása ma is kézzelfoghatóan jelen van a keleti kereszténység világában, ám a mai bolgár viszonyok igen távol állnak a korábbi dicsőséges időszakoktól.
