Rendről és zűrzavarról szólt az előző írás. Az ott leírt jelenséget megnézhetjük egy másik szemszögből is.
Amikor átélünk egy válságot, akár az egyéni életünkben, akár közösségi szinten, akkor a gödörből való kilábalás során érdekes fölfedezéseket tehetünk. Ráeszmélhetünk arra, hogy bizonyos jelenségek, amelyeket a válság kibontakozásának elején kifejezetten károsnak tekintettünk, valójában a változás, az átalakulás folyamatát segítő megnyilvánulások voltak. Vagyis, ami ellen a kezdet kezdetén kézzel-lábbal kapálóztunk, az pont, hogy javított volna a helyzetünkön, s mi a saját ellenállásunkkal nehezítettük meg a saját dolgunkat. Egy apróbb vagy közepesebb súlyú kihívást, önerőből növeltünk kétszer-háromszor, de akár ötször-tízszer erősebb akadállyá.
Ez a fölismerés abból a szempontból kulcsfontosságú, hogy a válságok kialakulásának a természetét megérthessük. Az igazán nagy, embert és közösséget próbára tevő megrázkódtatások, nem egyetlen pillanat alatt születnek meg. A kialakulásuk hosszabb időt vesz igénybe, s csak az egyéni és közös „vakságaink” miatt nem vesszük észre időben a veszélyt mutató előjeleket. Amikor a vész elmúltával már értékelni tudjuk a történteket, akkor azonosíthatjuk azokat a pontokat, ahol a megrögzött szokásaink vagy a megcsontosodott viselkedéseink vittek lépre minket. A válság kiváltó okainak megértése során arra ébredhetünk rá, hogy hol tévesztettünk utat, már jóval a kézzelfogható válságtünetek első észlelése előtt. Meglehet ezek a tévedések percek alatt halmozódtak óriási torlasszá, de vannak esetek, amikor napok, hetek, hónapok telnek el a tévúton való csámborgásunkkal. S bizony az olyan eset sem ritka, amikor az eltévelyedés éveken, évtizedeken át tarthat, sőt egy-egy nagy társadalmi téboly esetén ez a folyamat nemzedékéken is átívelhet.
Ha pedig mindezzel mélyen tisztába jövünk, akkor föltehetjük a kérdést: megfigyelhető-e ebben a pillanatban olyan jelenség az életünkben, ami idővel komoly válság előidézője lehet? Mely pontokon vagyunk esetleg túlzottan magabiztosak, ne adj’ isten elvakultak, ami miatt nem vesszük észre a jó irányú átalakulást segítő jeleket? Melyek azok a dolgok, amikre most is ráébredhetnénk, s nem szükséges, hogy fájdalmas megrázkódtatások árán változtassunk az egyéni vagy közös életünk irányán? S rejlik-e olyan tanulság a régmúlt vagy a közelmúlt tapasztalatainak kásahegyében, ami hasznukra lehet a ránk váró változások során?
