Az írásaim többségében jelen van a párom, Zsuzsa
lelki-szellemi hatása. Ám az általános hatások mellett
vannak olyan írások is, amelyek kifezetetten az ő
sugallatára fogalmazódtak meg. Mint például ez.
A kérdés itt és most költői. Szólhatna ez a szöveg arról, hogy mi lesz e sorok írójával, mire számít a jövőjével kapcsolatban, milyen út vár rá az elkövetkező évtizedekben. Ez az írás azonban nem erről, hanem magáról a kérdésről szól. Hiszen ez jelen korunk egyik legégetőbb kérdése, sok esetben ez adja a vezérfonalát az életünknek. Nem minden pillanatban és nem mindegyikünk életében egyforma hangsúllyal, de többségünkre általában jellemző ez a megközelítés.
A kérdésben benne rejlik egy nézőpont is: honnan szemlélem a világot, milyen megközelítésből keresem az élet nagy kérdéseire a válaszokat. A kérdés alanya a kérdező, én magam vagyok. És mindez alapvetően jogos, hiszen mi az életünk legfontosabb kérdése, ha nem ez: mi lesz velem? Mi lesz velem holnap, a jövő héten, jövőre, tíz év múlva…?
Azonban amennyire fontos és természetes ennek a kérdésnek a jelenléte a gondolkodásunkban, annyira veszélyes is a kizárólagossága vagy a túlsúlyba kerülése.
Mi lesz velünk?
Talán világosabbá válik a kép, hogyha egy másik kérdést is ide emelünk: mi lesz velünk? Velünk, azaz velem és másokkal. A velünk itt jelenthet pár embert, családot, munkahelyi csoportot, baráti társaságot, de jelenthet több száz, több ezer, több millió főt is. Lehet egy falu, egy város, egy ország. Sőt, végső soron akár az egész világ is. Lehet bármilyen csoport, amivel valamilyen módon közösséget tudunk vállalni. A kérdés már rájuk is vonatkozik és nem csupán önmagunkra.
És ebben a pillanatban már két kérdésre keressük a választ: mi lesz velem és mi lesz velünk? Mi jó nekem és mi jó nekünk? A kettő sokszor egybeeshet, de elég gyakran egymásnak is feszülhet. És bizony hol így, hol úgy lehet csak feloldani az ellentmondást, van hogy a közösségnek kell engednie, s van hogy nekem. Vagy nekem kell lemondanom valamiről a közösség javára, de olyan eset is lehetséges, hogy a magam érdekét helyezem előtérbe, a közösség érdekével szemben. És itt bizony már mérlegelendő szempontok kerülnek az asztalra és sok esetben nem egyszerű jó döntéseket hozni ezekben a viszonylatokban.
Mi jön létre általam?
De menjünk még tovább. Saját magunk szerepét nemcsak a ránk visszaható eredmények irányából lehet vizsgálni. Mi történik, ha az általunk végzett tevékenységeket a környezetünkre, a világra kifejtett hatás felöl elemezzük? Mi van, ha cselekedeteink mérlegelésekor nem az az elsődleges, vagy rossz esetben az egyetlen kérdés, hogy mi lesz velem?, hanem érdemes azt a kérdést föltenni magunknak: mi jön létre a világban az én cselekedeteim által? Innen nézve pedig már egészen már válaszokra tehetünk szert. Mert meglehet, egy adott állás és a vele járó fizetés jó nekünk, még a szűkebb-tágabb környezetünk számára is előnyös, de a munka, amit nap nap után végzünk, valójában káros a társadalom nagy többsége számára. És ebben a helyzetben a mi lesz velem? és a mi születik általam? kérdések mentén épp ellentétes következtetésre juthatunk a folytatás helyességét illetően. Mindez persze nem azt jelenti, hogy azonnal rúgjuk föl az életünk jól fölépített kereteit, mert ellentmondásra jutottunk e kérdések hálójában, de azt igen, hogy pusztán az első kérdésre adott megnyugtató válasszal még nem biztos, hogy minden szempontból felelős és jó döntést hoztunk.
* * *
Az eddig megfogalmazott három kérdés csupán egy lehetőség a kérdésfölvetések végtelen halmazából, de arra ebben az egyszerű megközelítésben is jók, hogy rávilágítsanak, nem szerencsés egyetlen szempontra leegyszerűsíteni a döntéshozási folyamatainkat. Hiszen megfordítva is könnyen torz eredményre juthatunk, mert ha csak a mi jön létre általam? megközelítést vesszük figyelembe, igen szorult hétköznapi helyzetek sorát idézhetjük elő, s nagyon rövid idő alatt válságba sodorhatjuk a saját és a szűkebb környezetünk életét is.
Hogy mely esetekben mit jelent a kellő körültekintés és kellő felelősség úgy saját magam, a szűkebb környezetem, mind az általam kifejtett hatás tekintetében, az kinek-kinek a saját mérlegelésétől függ. Viszont teljesen kihagyni a döntési elemek közül akárcsak az egyiket is, jó eséllyel zsákutcába vezetheti az életünket. S ha esetleg ehhez hasonló belső feszültség terhét érezzük magunban, úgy a változtatás folyamatát is a fölsorolt szempontok vizsgálatával érdemes megkezdeni.
