Hogyan születik a hagyomány?
Aki Cegléden jár, nehezen kerüli ki Kossuth Lajos alakját.
Cegléd egy bő harmincötezer lakóval bíró alföldi város az ország középső részén. Fontos vasúti csomópont, ahol régen a mezőgazdaság, majd a szocializmus alatt részben az ipar jelentette, manapság pedig talán a turizmus jelenti a gazdaság motorját.
* * *
Szinte mindig vonattal érkezem Ceglédre. A vasútállomásról bő húsz perc séta a város főtere. Ha a Rákóczi úton haladok, úgy előbb a Kossuth Lajos Gimnázium, majd a Kossuth Múzeum és kicsit később a Kossuth Étterem és Szálloda épülete mosolyog rám barátságosan.
A főtérre érve mindig elámulok a református nagytemplom méretein, de itt áll az evangélikusok szentélye is, míg a katolikusoké a szomszédos téren nyúlik a magasba. A két tér között emelkedik a városháza és az épülettel szemben egy díszes emléktábla jelzi, hogy 1848 kora őszén Kossuth Lajos innen szólt a ceglédiek sokaságához. A két tér közül az egyik Kossuth nevét viseli, míg a másik közepén őt magát csodálhatjuk meg, ahogy bronzba öntve irányt mutat nekünk.
Ha a szobor mellől újra a nagytemplom felé fordulunk és közelebb megyünk hozzá, akkor láthatóvá válik a bal oldalától nem messze, a szomszédos iskolaépület fala mentén egy különös építmény. Ez bizony egy erkély. Egy erkély így önmagában, emeletnyi magasságban, följárati lehetőség nélkül. Ez az erkély Pozsonyban állt 1848. március 15-én, s erről hirdette ki Kossuth Lajos a jobbágyfelszabadítást. A pozsonyi épületet idővel lebontották, ám az erkélyt megóvták. A XX. század közepén került Ceglédre, a jelenlegi helyén a kilencvenes évek óta áll.
* * *
Talán e rövid fölsorolásból is kitűnik, hogy Kossuth Lajos szerepe milyen fontos a ceglédi közgondolkodásban. Ám a kapcsolat erősen aránytalan. Cegléd életében elsőrangú az egykori kormányzó elnök szerepe, ugyanakkor fordítva már nem érvényes ez a megállapítás. Kossuth járt Cegléden, már a reformkorban is, 1848/49-ben pedig többször is. Az alföldi toborzó körútjának egyik fontos állomása volt, szavára a környékbeli városokból, falvakból több tízezren jelentkeztek nemzetőrnek, csak maguk Cegléd lakói ezernél több honvédet adtak a szabadságharcba. Azonban a forradalom gyújtó szavú minisztere néhány napnál többet nem töltött a városban, az ő pályájának legfontosabb városai között alighanem nem szerepel Cegléd.
Honnan fakad akkor ez az erős kötődés? A kapcsolat, amely a Kossuth-tiszteletet Cegléd városában máig hatóan megalapozza, az 1877-es esztendőben kapott igazán erőre. Kossuth Lajos ekkor már másfél évtizede Torinóban élt, ahogy akkoriban mondták Turinban. 1867 után, a kiegyezést követően akár haza is térhetett volna, de ő ezt a szabadságharc idején vallott eszméinek elárulásának látta, így megmaradt az önkéntes száműzetésében, egészen élete végéig. Ám Cegléden úgy okoskodtak, ha kellő tisztelettel megkérik legyen az országgyűlési képviselőjük, talán hazatér az agg népvezér. Hogy mindennek kellő súlyt adjanak, száz fős küldöttséget választottak, akik személyesen vitték el a fölkérést olaszföldre. A küldöttség végül nem járt sikerrel, ám Cegléd történetére mégis meghatározó hatással bírt ez az esemény. A „turini százak” csoportja évről-évre megemlékezett a vállalkozásról, s evvel a mai napig eleven hagyomány alapjait vetették meg. A Kossuth iránti mély tisztelet és rajongás eredményezte azt is, hogy a nagy államférfi egyik fiát, Ferencet a századforduló előtti években képviselővé választották, két évtizeddel később pedig múzeumot alapítottak, elsősorban természetesen Kossuth Lajos, de részben a turini százak emlékére is. A XX. század közepén pedig átvették a fővárostól azt a bizonyos pozsonyi erkélyt. Tulajdonképpen az elmúlt másfél évszázadban minden nemzedék hozzáadott valamit Kossuth és Cegléd közös hagyományának az ápolásához, 2002 óta a száz küldött névsora is szoborba vésve áll a református nagytemplom jobb oldalán.
Cegléd polgárai így alakítottak ki máfél évszázad alatt egy helyi, önmagukra szabott hagyományt, a nemzeti történelem egyik kiemelkedő szereplőjének városukban tett látogatásából.
* * *
Aki Cegléden jár, nehezen kerüli ki Kossuth Lajos alakját. És az is világossá válik számára, hogy a ceglédiek mennyire veszik komolyan a Kossuthoz kötödő hagyományt.
