„A trianoni döntés megtapasztalásának kevés ilyen megrázó erejű kifejezése van” – évekkel ezelőtt ezzel a mondattal ajánlotta figyelmembe egy jóbarátom az alábbi idézetet.
Szelek jönnek néha a Csóvás felől, a mezőkön bogáncsok kergetőznek, s ha néha süt a nap: a csillogó hűvös levegőben fátylakat úsztat az ökörnyál.
Néha a szelek esőt hoznak s ilyenkor a ködbe belekeveredik a trágya és a kender fojtó szaga és nehéz álmokat terít a dombokra.
Nyúlós a köd és a házakhoz tapad, az ösvények fényesek s az út tócsás. Szekerek döcögnek rajta, vásárra igyekvők. Minden gübbenőnél kátyú van, hosszú szekérsor ácsorog olyan helyt s a kocsisok káromkodva tolják az elakadt szekereket. S a túlsó gübbenőnél újra kátyú, s a szekér újra tengelyig merül. Nyögnek a gebék, kínlódnak. – Nagy sovány legyek a Mezőség agyagos légypapírján.
Fent felhőket és kék égfoltokat kerget maga előtt a szél. A mezőkön elnyújtott marhabőgés s a tó fölött költöző vadrucák szárnya suhog.
Csapzottak a fák, s hervadt virág az ágyásokban elhagyatottságról muzsikál. Sáros és eltaposott a kerti gyep, főleg a kápolna felé. Dideregnek a meztelen nyárfák s a sárguló nád felvacogva dérről álmodik.
Kietlenek a dombok és üresek s a tó mozdulatlan, meg a rét. Színökvesztettek és halálraváltak.
Diákforma legény ballag az úton, elnyűtt városi gúnyája alól kilátszik a cifra román ing. A lábán vedlett félcipő, szortyog benne a sár s hátára akasztott szennyes batyuban viszi magával a bizonytalan jövőt.
Megy, és ahogy megszegett fejjel rója az utat, pocsolyák és kátyúk közt, didergő fák és ködbe veszett dombok közt és hallgató rétek közt és a nagy néma tó mellett végig: nem Csudákfalváról megy Halasd felé.
Ciudac felől Campinának tart.
A fenti sorok az 1934-ben megjelent Farkasverem című regény befejezéséből valók. Szerzőjének, Wass Albertnek a megítélése a rendszerváltás utáni Magyarországon sok vitát váltott ki. Ám ezen viták java része sokkal inkább tartozott a napi közéleti és kultúrális csatározások sorába, mintsem az író irodalmi munkásságáról szóló mélyreható elemzések körébe. Így talán érdemes magát a vitát is a XX. századi sérelmek föl nem dolgozottságának tüneteként értelmezni és a szerző munkásságát ettől függetlenül megközelíteni.
Forrás
- Wass Albert: Farkasverem. Kolozsvár, 1934. Erdélyi Szépmíves Céh. 227 p. (OSZK katalóguscédula)
- A világhálón megtalálható a Wass Albert Emlékoldalon, ahonnan egy részlet és a teljes szöveg is letölthető. Ugyanitt egy rövid önéletrajz is olvasható.
(A hivatkozások 2018 júniusában elérhetőek voltak.)
Wass Albert 1908-ban született Kolozs megyében, ősi nemesi család sarjaként. Gyermekfejjel élte át Erdély Romániához csatolását. Debrecenben, Stuttgartban és Párizsban is tanult. A húszas évek második felétől jelentek meg művei, ezek közül az első nagyobb sikert a Farkasverem hozta. Munkásságát Baumgarten-díjjal is elismerték. Hazatért Erdélybe és ott élte át Észak-Erdély visszacsatolását Magyarországhoz. Katonai szolgálata alatt kitüntették. A háború végén Németországba menekült, majd az ötvenes évek elején az Egyesült Államokba költözött. Közvetlenül a háború után a román népbíróság távollétében halálraítélte, ám az író hamisnak tartotta a vádakat. A román hatóságok kiadatási kérelmeit az amerikai hatóságok elutasították. Az emigráció éveiben sokat tett a amerikai magyar kulturális életért és Erdély ügyének a politikai képviseletéért. A nyolcvanas évek végén visszavonult a közéleti szereplésektől. 1998-ban halt meg Floridában.
