2018 nyarán indult útjára egy beszélgetés-sorozat, ami manapság Közéleti Piactér név alatt fut. Mi is ennek az egésznek a lényege és hol tart most a folyamat? Jelentés következik a Piactér helyzetéről.
A Közéleti Piactér egy kísérleti dolog. Havonta egyszer, jó másfél órán át próbálunk meg beszélgetni közéleti kérdésekről, anélkül hogy politizálnánk. Ez egy első hallásra ellentmondásosnak tűnő célkitűzés. Mit jelent a közélet, ha nem a politikát? Nos, ez egy jó kérdés, magam is sokat gondolkodtam ezen.
Személy szerint nem vagyok politika-, vagy éppen politizálás-ellenes. Baráti körben magam is sokszor – és többnyire jó hosszan – teret adok a saját véleményemnek. Magam is sokat dühöngök, szitkozódom, vagy éppen megbotránkozom, de persze olyan is van, hogy elröhögöm magam… Valamilyen pártvezető, legyen az ellenzéki, vagy kormánypárti, mond valamit, s magam is föl tudok csattani, szisszeni, hogy ez aztán már tényleg sok… De egyszer csak fölmerült bennem a kérdés, hogy mindaz az erő és idő amit arra fordítok, hogy a pártok mozgását, a politikusok döntéseit megértsem, mennyivel visz előre engem és mennyivel viszi előre az ország ügyét?
Ugyanakkor erős volt bennem a vágy, hogy valamilyen módon javára lehessek a közösségnek, az országnak, a „világnak” amelyben élek. Ám adódott a kérdés, hogy ha nem a politikai vitákon keresztül akarom ezt megtenni, akkor mit tehetek mindezért?
Hosszas útkeresés után „találtam ki” a közéletet, mint témát. A közéletnek azt az oldalát, ami nem a pártpolitika felől közelíti meg az egyes kérdéseket, hanem onnét szemléli a folyamatokat, hogy én magam mit tudnék tenni a közjó érdekében? Néhány hónapja írtam egy cikket Polgárrá válás címmel, abban ezt így fogalmaztam meg: „Hol vannak azok a lehetőségek, amiket csak azért nem látunk, mert teljesen elvakított a nagypolitika, vagy éppen már annyira közömbössé váltunk, hogy erőfeszítést sem teszünk, hogy észrevegyük őket?” Tulajdonképpen a Közéleti Piactéren erre keressük a válaszokat. Röviden: mit tehetek én a közjóért?
Az én értelmezésemben a közélet egy sokkal tágabb fogalom, mint amit manapság értünk rajta. Benne van a politika is, de nem csupán arról szól. A közélet felöleli a közösségünk összes fontos kérdését, akár országos szinten, akár helyi viszonylatokban. Minden olyan dolgot közéleti kérdésnek tekintek, amelyek meghatározó hatással lehetnek a közösségünk állapotára, működésére. Lehetnek ezek hétköznapi viselkedési szokások, történelmi kérdések, értékrendet vagy világnézetet érintő megközelítések. De lehetnek apró-cseprőnek tűnő napi ügyek, amelyek megédesítik, vagy megnehezítik a mindennapi életünket. Lehetnek olyan fölvetések is, hogy milyenek vagyunk mi magunk, mint közösség, milyen ez az ország, vagy milyen ez a település, megye, országrész? De szó lehet arról is, hogy miért úgy alakulnak a folyamatok a világban ahogy, s hogy jó-e ez nekünk, s ha nem, akkor mit tehetnénk, hogy jobb legyen az irány?
2018 nyarán volt az első ilyen találkozó, azóta pedig már a tízediken is túl vagyunk. A kezdete kezdetén még Közéleti Lehetőségek volt a címe, azután ősztől lett Piactér a neve. Itt külön szeretném megköszönni a két Zsuzsának, hogy a KÖZépPONT-ban mindennek nemcsak teret adtak, hanem jelenlétükkel maguk is kivették a részüket a közös munkából. Sok tapasztalatot, kevesebb siker- és kicsit több kudarcélményt hozott számomra ez a tíz alkalom. Volt amikor nyolcan-kilencen voltunk, de volt olyan is, hogy hárman vettük csak részt rajta. Mindezzel együtt, igen sokat tanultam, és nagy-nagy ösztönzést jelent számomra, hogy a közélettel kapcsolatos nézeteimet újra és újra átgondoljam és igyekezzek előremutató megoldásokkal előhozakodni.
Ezeknek az előremutató megoldásoknak az egyikét neveztem el Cselekvő Polgárnak. Ez tulajdonképpen egy hosszas elmélkedés arról, hogy mi minden lehetőség van a kezünkben, csak éppen nem jut eszünkbe, hogy éljünk vele, vagy nem tartjuk olyan súlyúnak, amivel érdemes lenne foglalkozni. És persze még sok minden másról is. Alapvetően egy szemléletbeli váltásra ösztönöz, nagyjából a fentiek fényében, csak sokkal részletesebben kifejtve. Ebből a Cselekvő Polgárból mondtam el az első bevezető részt a legutóbbi alkalommal. Külön köszönöm azoknak, akik részt vettek rajta, nemsokára jön a folytatás. Ezekről hamarosan bővebben is számot adok.
A kísérletezés tehát folyik és ezt már önmagában eredménynek tekintem, akkor is amikor jól sikerül és akkor is, amikor kevésbé. Itt tartunk most, ez a helyzet a Piactéren.
Illés Gergely
