Bárhol is éljünk Magyarországon, lakói vagyunk egy falunak, egy városnak, egy kerületnek, egy megyének. És nemcsak lakói, hanem tagjai is vagyunk az ottani közösségnek, alakítói a helyi folyamatoknak, polgárai a helybéli önkormányzatnak. Jó kérdés, hogy mennyire élünk az ebből fakadó lehetőségekkel, mennyire vagyunk alkotó módon részesei a helyi közéletnek?
Minden egyes önkormányzat, legyen annak alig egy tucatnyi, vagy akár másfél milliónyi lakója, nagy vonalakban ugyanúgy épül fel. Mindegyiknek van vezetője, döntéshozó testülete, végrehajtó szervezete. Van saját költségvetése, alkothat rendeletet vagy hozhat határozatot. Lényegében ezek a szervezetek államot jelentenek az államban. Kisebb léptékben, de hasonlóan működnek, mint az ország egésze. Egy önkormányzat mindennapi életében ugyanúgy jelen lehetnek a hatalmi harcok, az üzleti érdekek, a világnézeti kérdések és persze jó esetben a szakmai szempontok is, mint az államélet legfelső szintjén.
Egy önkormányzat hatásköre természetesen jóval korlátozottabb, mint az országos kormányzaté. Emiatt könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy kár is foglalkozni vele. Hogy fölösleg minden lépés, amit a helyi ügyek irányba tennénk, hiszen azok úgyis jelentéktelenek, súlytalanok és csak az időnket pazarolnánk vele. Ezzel a hozzáállással kapcsolatban két szempontot érdemes végiggondolni. Egyrészt, hogy ezekben a helyi döntéshozó testületekben igen gyakran, igen fontos kérdések dőlnek el. Sokszor olyanok, amelyek jóval közvetlenebbül hatnak ránk, mint az országos dolgok. Másrészt, és ez talán még fontosabb is, egy kisebb közösség tagjaként, a személyes mozgásterünk jóval nagyobb, mint országos viszonylatban. Sokkal több a lehetőségünk akár egy pár ezer, vagy néhány tízezer fős közösség tagjaként, mint tízmilliós összehasonlításban. Mondhatnánk úgy is, épp annyival nagyobb a mi szavunk a helyi ügyekben, mint amennyivel kisebb a hely maga, az országhoz képest.
Ezen a ponton pedig fontos kiemelni az önkormányzati rendszer egyik jellemzőjét. Mindenhol az országban van egy olyan legkisebb területi egység, lehet az egy kistelepülés maga, vagy egy egyéni választókerület egy városban, ahol az abban élő polgárok száma tízezer alatt van. Van tehát körülöttünk egy olyan szűkebb kör, ami egy egyén számára már belátható, átlátható. A hatóerőnk ebben a térben átélhetőbb, megfoghatóbb.
Mindez egy igen lényeges különbség az országos és a helyi közélet között. A helyi ügyek kérdései sokkal közelebb állnak a hétköznapi életünkhöz, sokkal természetesebben részei a mindennapjainknak. Számtalan lehetőség áll a rendelkezésünkre, hogy ezen a szinten részt vegyünk a folyamatok alakításában. Szervezhetünk csoportot egy ügy köré, vagy csatlakozhatunk egy már létező egyesülethez, fogadhatunk és továbbadhatunk híreket, gyakorolhatjuk az ellenőrzést a választott testületek működése fölött. Módunkban áll megkeresni a képviselőket, személyesen elmehetünk egy-egy testületi ülésre, kérdéseket tehetünk föl, javaslatokat fogalmazhatunk meg. Mindehhez pedig nem kellenek föltétlenül akkora erőforrások – sem időben, sem pénzben, sem szakértelemben – mint országos szinten.
Az önkormányzati rendszer igen összetett, több lépcsőfokkal is bír. Más és más a választás módja, egy adott település méretétől és jogállásától függően. Vannak a kistelepülések, tízezer fő alatt, azután a közepes méretű városok, majd a megyei jogú városok, végül pedig a fővárosi kerületek. És még a megyéknek is van szerepük. Ezek mindegyikében, kisebb vagy nagyobb mértékben, máshogy zajlanak le a szavazások, más szerkezetben állnak föl a választott testületek. A már említett legszűkebb kör mellett pedig, mindenhol megtalálható legalább egy tágasabb szint is, ami lehet maga a város egésze, de lehet az a települést magába foglaló megye is. (Ezen tágabb körökben jellemzően ötvenezernél több, de háromszázezernél kevesebb polgár lakik. Ám vannak kiugró kivételek is, van ahol alig harminc ezren élnek, míg máshol egymilliónál is többen.)
Tehát több szint is a rendelkezésünkre áll, hogy kivegyük a részünket a helyi folyamatok alakításából. Mindezzel együtt a magyar önkormányzatiság egyáltalán nem tökéletes. Egy-egy település túl sok mindenben függ az országos kormányzati akarttól, többnyire igen kevés a saját pénzügyi forrása és itt-ott bizony kiáltó a szakértelem hiánya. Időről-időre pedig az is megesik, hogy a helyi vezetők nem kimondottan a közjó szolgálatán dolgoznak. Jó volna ezeket a fogyatékosságokat minél gyorsabban orvosolni. Ám az erre való ráhatásunk csupán áttételesen és csak hosszabb távon érvényesíthető.
Azonban van még egy további tényező, ami tovább rontja a hazai önkormányzatok amúgy sem rózsás helyzetét. Ez pedig a benne lakó polgárok érdektelensége. Meglátszik ez a választási részvételi adatokon, de meglátszik az általános köztudaton is. Ma már az is eredménynek számít, ha valaki tudja a polgármestere nevét, de hogy meg tudna-e említeni akárcsak egyetlen képviselőt is, az bizony igen kétséges. És mindenki bátran tegye föl magának a kérdést, milyen gyakran ülésezik az ő helyi képviselő-testülete? Mikor lesz a következő ülés és azon mi lesz a három legfontosabb téma? Ez a kérdés azért érdekes, mert az ott ülő képviselők a mi nevünkben hoznak döntéseket.
A közömbösségünk a helyi ügyek iránt, igen nagy tehertétele a közéletünknek. Nem az egyetlen terhe, de egyike a legfontosabbaknak. A különlegessége pedig abban rejlik, hogy az orvoslása nemcsak áttételesen befolyásolható. Az hogy valaki részt vesz-e a helyi ügyek vitelében, tisztában van-e azzal, hogy kik és milyen módon hozzák meg a döntéseket, az elsősorban saját magán múlik. Mindenki tehet lépéseket abba az irányba, hogy a lakókörnyezetének a szűkebb vagy tágabb közéletét jobban megismerje, erőteljesebben részt vegyen benne. És ezzel nemcsak önmagának tesz jót, hanem a közösségnek is a javára válik, ha több értő figyelem övezi a helybéli közügyeket.
Lehetünk tevékeny polgárai nemcsak egy országnak, hanem egy önkormányzatnak is.
