1951 márciusában járunk. A helyszín az Építőipari Dolgozók Szakszervezetének a székháza, a Felvonulási téren, Budapesten. A Magyar Dolgozók Pártja a második kongresszusát tartja itt. A gyűlés megnyitásakor már két éve ez az egyetlen, ténylegesen működő párt az országban.
A filmtekercsek megőriztek egy-egy részletet Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József beszédéből. Ezekben az esztendőkben ők négyen a hatalom tényleges birtokosai. Ők azok, akik végrehajtják Sztálin utasításait, megkezdik és erőltetett ütemben folytatják az ország hatalmi szerkezetének, gazdasági és társadalmi rendjének szovjet mintára való átalakítást. Akkoriban „négyesfogatként” is emlegetik őket. Munkásságuknak nem kis szerepe van abban, hogy alig fél évtized múltán forradalom tör ki az országban, amely néhány napra elsöpri a zsarnoki uralmat.
De föltűnik mellettük még egy szereplő a színen. Valaki, aki majd épp a forradalom leverése után áll az ország élére. Kádár János az, aki ekkor még nincs negyven éves. Az ő személyes életútjában különös sorsforduló az 1951-es esztendő. Az előtte szóló hatalmasságok ellene fordulnak, az év közepén letartóztatják, halálra is ítélik, amit kegyelemből életfogytiglani börtönre változtatnak. Három év múlva szabadul és épp 1956 nyarán tér vissza a párt legfelső vezetésébe. Amikor a fönti felvételek készülnek, alighanem még maga sem sejti, hogy milyen rögös út vezet a hatalom csúcsára.
A megszólalók:
- 00:59-től Rákosi Mátyás (bő négy perc)
- 07:15-től Gerő Ernő (két perc)
- 10:05-től Farkas Mihály (másfél perc)
- 12:26-től Révai József (másfél perc)
- 13:58-tól Kádár János (bő fél perc)
- 15:31-től Rákosi Mátyás (bő fél perc)
Forrás: filmhiradokonline.hu
A korszakról az egykori ’56-os intézet honlapján található bővebb olvasnivaló.
(A hivatkozások 2020 októberében elérhetőek voltak.)
