Az alábbi cikk nyolc évvel ezelőtt született meg, valamikor 2012 őszén. Egy Pesti Bárdok névre hallgató honlapon jelent meg, ami azóta már nem érhető el a világhálón. Szerettem ezt az írást, ezért döntöttem az újraközlése mellett.
Egy fiúról akarok írni, aki egy észak-németországi városban született, fél évvel az első világháború kitörése előtt.
Herbert Frahm házasságon kívüli gyerek. Anyja pénztárosként dolgozik, munkás nagyapja neveli föl. Az ifjú Herbert – a nagyapa hatására – már tizenhét évesen belép a szociáldemokrata pártba. Újságot ír, szervezkedik. Érettségi után rövid ideig egy hajótársaság ügynöke. Húsz éves, amikor 1933-ban Hitler hatalomra jut Németországban. A nácik üldözik a baloldaliakat – Herbert az emigrációt választja, Norvégiába szökik. Egyetemre jár, történelmet és filozófiát tanul, közben továbbra is ír, politizál. 1936-ban álnéven Berlinbe utazik, majd egy évvel később a spanyol polgárháborúból tudósít. Amikor 1940 tavaszán a németek megszállják Norvégiát, fogságba esik, de mivel norvég egyenruhát visel, szabadon engedik. Svédországba menekül, és hírügynökséget alapít.
A második világháború után norvég lapok számára tudósít a nürnbergi perekről. 1948-ban tér vissza Németországba, annak is a nyugati felébe. Kérvényeznie kell a német állampolgárságát, s ekkor már a sokat használt újságírói álnevére állíttatja ki papírjait.
Húsz évvel később, Varsóban egy emlékmű előtt áll. Koszorút visznek előtte, mellette a lengyel kormány vezetője lépdel. A háború alatti gettólázadás áldozatainak szobra előtt tisztelegnek. Herbert letérdel. Tette vezető hír, a filmfelvételek és sajtófotók bejárják a világot. Egy német bocsánatot kér Hitlerért – harsogják a rádiók.
Herbert Frahm, azaz ekkor már Willy Brandt, nyugat-német kancellár, ott térdel hosszú másodpercekig, némán a márványlapokon. Bár egész élete tanúságtétel Hitler németségével szemben, s ugyanúgy üldözöttje a fajelmélet híveinek, mint azok, akiknek az emlékműve előtt áll – mégis ő az, aki ott és akkor megtette, amit addig senki más. Részvétét fejezte ki, vállalta a felelősséget, olyasmiért, amiért személyesen nem felelős, s emberséget mutatott ott, ahol a politikai érdek talán mást diktált.
Gesztusa akkoriban sok vitát váltott ki hazájában, de sokat segített a németekről kialakult kép megváltozásában. Varsóban, 1970-ben, valaki fordított egyet a világ kerekén.
Bővebb olvasnivalónak a doksi.hu vázlatát, a DiploMaci írását, és a Múlt-Kor történelmi portál összefoglalását illetve életrajzát tudom ajánlani.
A korabeli filmfelvételekbe több videó is bepillantást ad:
(A hivatkozások 2020 augusztusában elérhetőek voltak.)
