Az elmúlt egy év igen különös próbák elé állított minket, embereket. Megváltoztak a szokásaink, fölborult éltünk megszokott rendje. Talán csak háborús időkben fordult elő, hogy egy-egy nemzeti ünnep megtartása ellehetetlenült. Ma ilyen időket élünk.
De azért valamit talán mégis tehetünk, megtartva a korlátozó szabályokat, hogy ne maradjon el teljesen az ünnepi hangulat.
* * *
Kinek-kinek a környezetében akad olyan hely, amely az 1848/49-es nagy idők emlékét őrzi, s az ünnep napján, ha nem érzi túl nagy kockázatnak, egyedül vagy egy-egy családtagjával közösen ellátogathat oda. Ott pedig egy percre megállva, leróhatja a tiszteletét közösségünk e jeles sorsfordulója előtt.
S ha valami jelképeset is akar tenni, vihet oda egy szalagot, nemzeti színűt vagy tiszta fehéret, arasznyi hosszúságút vagy akár egy méterest is, papírból, vászonból vagy bármilyen erre alkalmas anyagból és kikötheti, feltűzheti egy környékbeli fára, bokorra vagy az adott emlékmű talapzatára. Egy apró tett, amivel kifejezhetjük a forradalom és a szabadságharc iránti megbecsülésünket.
Aki Budán lakik és nem esik tőle messze a KÖZ-ép-PONT nevű közösségi tér (XII. ker. Kiss János altábornagy utca 26.), az ezt a szalagot, akár a hely bejárati ajtajának rácsára is ráerősítheti. Az ünnepnap végén ezeket összeszedjük és eltesszük egy későbbi alkalomra, akár a jövő évre, amikor egy zászlórúdra kötve, elő is vehetjük őket, hogy lám, nehéz időkben sem feledkeztünk meg nemzetük e jeles eseményéről.
* * *
Hétfőn reggel erre a honlapra kikerül három rövid kis hanganyag. Ezek három budavári helyszínre kalauzolják el a hallgatókat, mind a három helyszínen egy-egy 1848-ban, vagy ’49-ben megtörtént esetet fölelevenítve. Ezek között lesz tömegjelenet és fölvonulás, lesz ostrom és lovasroham, lesz kormányválság és dicső pillanat. E történeteket meghallgatva, akár otthon ülve, akár meg is látogatva őket, megidézhetjük a bő másfél évszázaddal ezelőtti kor hangulatát.
* * *
Bár sok minden bizonytalan a jövőt illetően, de innen nézve úgy tűnik, a tavasz folyamán már lehetővé válik, hogy valamilyen formában bepótoljuk a mostani ünneplést is. Erre pedig jó alapot biztosítanak az 1849-es tavaszi hadjárat győzelmei. Április és május hónapban több nap is adja magát, hogy egy-egy csata évfordulójára emlékezzünk meg. Ezért amint lehetővé válik, szervezünk egy ünnepi alkalmat, akár a KÖZépPONT-ba, akár egy csata helyszínére, hogy ott egy hosszabb vagy rövidebb előadással tekintsünk vissza a szabadságharc sorsfordító pillanataira.
Addig is, aki érdeklődést mutat e téma irányába, készülődhet azzal erre az alkalomra, hogy fölidézi magában, mi tetszik vagy nem tetszik neki a szabadságharc eseményeinek a sorából, van-e valamilyen családi kötődése a honvédek, huszárok, tüzérek világához. S ha van ilyen, ne legyen rest, hozzon majd el belőlük egy-egy történetet, mesét, hogy azokat közösen meghallgatva, ily módon is kifejezhessük a tiszteletünket elődeink nagy tettei előtt.
* * *
Íme három lehetőség, ahogyan tehetünk valamit, hogy ne maradjunk teljesen ünnepi pillanatok nélkül. S kinek-kinek egyéb ötlete is támadhat, valósítsa meg bátran, minden cselekvésre irányuló erőfeszítés hasznos lehet ezekben a zárlat alatti napokban.
Legyen béke, szabadság és egyetértés!
