Olyan világot élünk, amelyben a közéleti viták könnyen és gyorsan mérgesednek el, könnyen és gyorsan válnak személyeskedővé, gyomorfogatóvá, s nem ritkán értelem nélkülivé. Túl sok bennük az indulati töltet, a megfogalmazott bírálatok túlzottan élesek és fölöslegesen hangulatkeltőek.
Olyan erős ezeknek a vitáknak a romboló ereje, hogy maga a vita műfaja kezdi elveszteni az eredendő értelmét. Sőt, akár még az a gondolat is fölmerülhet sokakban, hogy épp az állandó vitatkozás az okozója a közéletünk békétlenségének.
A vita alapvető eleme a bírálat. Annak a lehetősége, hogy megfogalmazhassuk, valami nem jó, lehetne sokkal jobb, érdemes lenne más megoldásokat keresni egy adott elakadásra. Bírálat nélkül kevés tere marad az értelmes vitának. Ugyanakkor az elmérgesedő viták legzavaróbb részei többnyire bíralat formájában mutatkoznak meg.
Ha egyáltalán nem lehetne bíráló, kritikus hangnemben megszólalni a közéleti eszmecserék során, úgy talán a pusztító viszálykodás folyama is elapadna – gondolhatnánk. De ez körülbelül olyan „bölcs” meglátásnak tűnik, mintha a fazekat törnénk össze, mert nem ízlik a benne lévő étel.
Amellett, hogy a betiltás módját is nehéz elképzelni, valójában a bírálatok előremutató vonásainak az elmaradása okozna igazán nagy gondokat. Képzeljük el, hogy semmilyen rosszalló megnyilatkozást nem tehetnénk: nem fejezhetnénk ki az egyet nem értésünket, az érdektelenségünket, az uralkodó közgondolkodástól való elkülönülésünket… Mindez egy álomszerű, békés világ működésének is tűnhet. De csak addig, amíg föl nem merül bennünk valami, ami szerint másként volna jó, ezt vagy azt csinálni… Miért kéne változtatni, csak nem azt akarod mondani, hogy rosszul működik itt valami!? Te békebontó!
A szabadság meglétének egyik jól megragadható jele a bírálat szabadsága. Épp az biztosítja az egyik legalapvetőbb jogunkat, azt hogy ne éljünk elnyomásban, rabságban, hogy szabadon kifejezhetjük az ellenvéleményünket, kimondhatjuk, ha valamivel nem értünk egyet a közösségünk életében.
A bírálat a közösség jó működésének egyik éltetőeleme. Ugyanakkor a mértéke, a módja, az időzítése sokat számít, különösen arra nézve, hogy milyen hatással lesz a közhangulatra. A mostani időkben nagy kihívás megtalálni a szükséges bírálatok helyét, idejét módját. Segíthet a tapintat, a megértésre törekvés, az alázat. De mindenek előtt az önös érdekek hátérbevonása, a közjó szolgálatának a őszinte és tiszta szándéka.
