Képzeljünk el egy ablakot. Egy régi, fából készült ablaktáblát, amelyik négy részre van osztva. Kettő fönt, kettő lent, szép egyenletesen, mintha egy mesebeli házikó oldalából nézne ránk. Odaosonunk a ház mellé és megpróbálunk bekukucskálni az ablakon. De csak amikor odaérünk látjuk, hogy mind a négy ablaktábla más állapotban van. Az egyik megrepedt és ezért nagyon csíkozottan látjuk a mögötte lévő dolgokat, a másik igen piszkos és épp csak sejtetni engedi, hogy milyen lehet a benti világ, a harmadik előtt egy nagyra nőtt virág indái ágaskodnak, a negyedik pedig majdnem teljesen be van festve, csak hézagosan ad utat a kíváncsiságunknak.
Ezt a négy ablaktáblát fölfoghatjuk úgy, mint a közösségi működések, a közélet vagy éppen az államélet világának négy lehetséges megközelítési módját. Négy utat, amelyek végső soron ugyanarról az egy a dologról szólnak, de amelyek mégis jelentős mértékben eltérnek egymástól.
Fönt és lent
Vegyük először a fenti és a lenti ablaktáblákat. A fent és a lent a sokaságnak felel meg. A lenti részek a keveset, a néhány fős közösségeket jelentik, a fönti részek a több százezres, milliós vagy akár milliárdos tömegeket mutatják. Attól függően, hogy egy adott közösségi, közéleti kérdés mekkora létszámú csoportot érint, más megközelítést, más kezelési módot kívánhat meg. Más a teendő egy tíz-húsz fős asztaltársaság, kirándulócsapat, lakóközösség, utcarész vagy munkahelyi csoport vitájában, mint a sok százezer embert magába foglaló mozgalmak nézeteltéréseinek a rendezése során, vagy két, több millió lakossal bíró állam összezördülésekor. Persze mindezek szélső példák, alulról fölfelé haladva fokozatosan jutunk el egyik mértéktől a másikig. Az elválasztó vonalat is nehéz pontosan kijelölni, talán annyi fogalmazható meg, hogy az ezer fő alatti létszám esetén inkább az alsó részeken járunk, míg mondjuk a tízezret meghaladó értékek inkább a fölső szinthez tartoznak. (A kettő között esete válogatja.) Legszélső értelemben a lent az egyet, az egyént, az egyetlen polgárt jelenti, míg a fönt a mindenkit, a földkerekség összes emberét fejezi ki.
Jobb és bal
Nézzük a vízszintes fölosztást. Mi van a bal oldalon és mi a jobb oldalon? Itt most nem világnézeti, vagy közéleti értékrendekről van szó, hanem a hivatalosság, az intézményesültség fokairól.
A bal oldalon a leghivatalosabb, a jobb oldalon a legkevésbé hivatalos eszközök és megoldások állnak. Az állami intézmények, a kormány, a törvényhozás, a bíróságok, az okmányirodák, az adóhivatal és más hasonlók, de még az önkormányzatok is, mind-mind hivatalos keretek között, jogilag rögzített felhatalmazás és hatáskör alapján teszik a dolguk, nap nap után. Van a működésükben valami gépiesség, valami szellemtelen tárgyilagosság. Nem minden esetben és nem is kizárólagosan ez jellemzi őket, de mégis a merevség, kötöttség, nehézkesség valamilyen fokon a sajátosságaik közé tartozik. Ugyanakkor képesek hosszantartóan, nagy mennyiségű üggyel megbírkózni, többé-kevésbé egyenletes színvonalon. (Legalábbis elméletileg.)
A jobb oldalon a merevséggel szemben a rugalmasság áll. Vegyük azt az esetet, hogy néhány ember, akár egy baráti kör, akár egy lakóközösség, de akár ismeretlenek is, összejönnek és tesznek valamit közösen, egy általuk jónak gondolt közéleti cél elérés érdekében. Beszélgethetnek, fölvonulhatnak, ünnepelhetnek vagy tüntethetnek, vagy tehetnek bármi mást, belátásuk és lehetőségeik szerint. A napjainkban már eléggé elterjedt a villámcsődület (flash mob) az egyik legjobb példa erre, de a korábbi évtizedekben a tömeggyűlések mindenféle változatai is jó mintái mindennek. De ide tartozhat egy pár fős baráti társaság is, amelyik hétről-hétre összejár, hogy néhány pohár sör mellett, megfejtse a világ dolgait.
Röviden tehát, vízszintesen nézve a fölosztást, a hivatalosság és rugalmasság tengelye rajzolódik ki.
Bal fölső
Nézzük a két fölosztás metszetét. Van a bal felső, a jobb felső, a bal alsó és a jobb alsó ablaktábla.
A bal felső tulajdonképpen az amit ma értünk a közéleten, államéleten, kormányzáson és hasonlókon. A pártok harcait, a kormányzat és az ellenzék küzdelmeit, az országos ügyek sajtóban zajló vitáit. Elemzők vágnak szavába egymásnak egy tévéműsorban, szakértők értékelik valamelyik vezető legutóbbi nyilvános szereplését, tüntetésekről nézünk élő közvetítést… A lényegi vonása, hogy jellemzően az országos ügyek kerülnek terítékre és jogszabályokról, törvényekről, rendeletekről, szabályozási kérdésekről esik a legtöbb szó. Mit kéne vagy éppen nem kéne a hatalmat birtokló kormánynak tennie ebben vagy abban az ügyben? A mindent átható kérdés a közvéleménykutatások állása, azaz ebben a mezőben végső soron mindig az a legfontosabb szempont, hogy a következő országos választások szempontjából kinek előnyös és kinek hátrányos az ami tegnap vagy éppen a mai napon történt. És természetesen ide tartoznak a világ vezető országaink hírei is, különösképpen ha egyik vagy másik kormány, vagy képviselőház döntést hozott valamilyen idehaza is fontosnak tartott ügyben.
Egészen tömören: ebben az ablaktáblában az intézményes főhatalom körül forognak a dolgok.
Jobb fölső
A jobb felső ablaktábla a sok embert megmozgató, ám rugalmas működéseket mutatja meg. Ilyen lehet egy tüntetés, de lehet bármilyen olyan mozgalom, ami kevésbé szervezett és inkább a pillanatnyi lelkiállapotból, közhangulatból fakad. A részvételhez nem szükséges valamiféle formális elköteleződés, nem kell tagnak lenni egy egyesületben vagy pártban, a jelenlévők szabadon jöhetnek-mehetnek, ahogy a kedvük tartja. Bizonyos értelemben a résztvevők kötődése hasonló ahhoz, mint amikor az emberek egy koncertre mennek, vagy egy sportrendezvényen szurkolnak. Akkor érkeznek, amikor akarnak és akkor távoznak, amikor a kedvük úgy hozza. Ugyanakkor mégis van valamiféle kötőerő a csoportosulás tagjai között, de ezek nem szilárdak és alapvetően nem hivatalosak. Ha esetleg van valamiféle laza intézményesség a közösség körül, az is másodlagos és sok esetben pontatlan is, ténylegesen nem fejezi ki a résztvevők egymás közötti viszonyait.
A laza kötődés és a viszonylag nagyszámú megjelenő a jellemzője ennek az ablaknak.
Bal alsó
A bal alsó ablaktábla a kisebb létszámú, de erős jogi keretek között működő csoportokra mutat rá. Jellemzően ilyenek önkormányzatok, főleg a kevesebb lakossal bíró településeken. De ilyen lehet egy régóta kötött szabályok között működő egyesület is. Minden olyan helyzet idetarozik, amelyben a résztvevők száma valamelyest áttekinthető és a belső szerepekben jelen van valamiféle alá-fölé rendeltség. Nem kell, hogy teljesen utasításelvű legyen a szervezet, de szükséges, hogy bizonyos hatáskörök elkülönüljenek. És az is jellemzője ennek a működésnek, hogy van valamiféle időbeli tartóssága, bár ez alól lehetnek kivételek. Akár egy-egy munkahelyi csoport is jó példa erre a fajta működésre, de hasonlíthat egy lakógyűlésre, falusi közmeghallgatásra vagy egy közös gazdasági érdekeltség üzemeltetésére is.
A lényeg ebben a térben a korlátozott létszám és a kötöttséget jelentő szabályok együttes jelenléte.
Jobb alsó
Az utolsó ablaktábla a kötetlenül szerveződő kisebb létszámú csoportok világát mutatja meg. Ezeknek a lényege az áttekinthető méret és a rugalmas szerveződés. Akár egy kirándulásra vállalkozó alkalmi társaság működése is jó példa lehet itt, de ha egy baráti kör, mindenféle szervezeti háttér nélkül bonyolít le egy kis ünnepséget vagy megemlékezést, az is ehhez a mintához tartozik. Fontos, hogy az ilyen körökhöz vagy könnyen lehet csatlakozni, vagy könnyen létre lehet hozni egy hasonlót. Lényeges, hogy akár különösebb szervezés nélkül létre tud jönni és meg is tud szünni. A kötetlensége okán tekintettel tud lenni az épp jelenlévők hangulatára és egyéni elképzeléseire. Ebben az ablaktáblában figyelhetjük meg a leginkább önazonos működéseket. A külvilágtól is az efféle csoportok függnek a legkevésbé.
Tömörítve: emberléptékű csoportok, különösebb szabályozási merevségektől mentesen.
* * *
Ezek a fölosztások csupán egy elméleti vázlat részei és nem a valóság pontos mását adják vissza, így nem minden részlet illeszthető ide a hétköznapi tapasztalataink közül, de egy-egy jellegadó vonást mégis hűen ábrázolnak. S ami a legfőbb, hogy ezek segítségével a közélet jelen állapotának néhány vonása mélyebben megérthető és a megújulás lehetőségei is jobban körvonalazhatóak.
(Folytatása következik. Hamarosan…)
