Sokszor érezzük tehetetlennek, cselekvőképtelennek magunkat a közélet, a politika világában. Van aki szorong, van aki dühös, van aki régóta közömbös. Mindennek az egyik fő forrása a személyes mozgásterünk téves azonosítása. Úgy állunk a dolgokhoz, mintha csak nézők lennénk egy színházban, és arra ami a színpadon zajlik, nem lenne közvetlen ráhatásunk.