Az első írás és vele az egész honlap 2017. október 10-én került nyilvánosságra. A következő hetekben gyors egymásutánban még négy további írás követte az elsőt. A megírt cikkek mindegyékében egy-egy hosszabb távú „csapásirány” alapjait igyekeztem megrajzolni. Azután egy néhány hetes szünet következett, ami alatt egy nagyobb lélegzetvételű okfejtésbe fogtam, ebből született meg a Van Mozgástér című cikk. A közéletünk érzelmi működésének egy olyan vonását vizsgálom meg benne, ami kifejezetten nehezíti és gátolja a termékeny közéleti eszmecserék kialakulását. A címét programadónak szánom, a honlap legfőbb mondanivalójára utalva: lehet hasznos közéleti munkát végezni a rosszízű politikai vitáktól távol is. Sőt, nemcsak lehet, hanem érdemes is.
A fentebb emített első írásokban ezt a mozgásteret kezdtem el körbejárni, egy-egy irányt fölvetve, amelyekben jótékony közéleti munkákat lehet végezni. Olyan tevékenységeket, amelyek segíthetnek kilépni a terméketlen viták medréből, vagy a közömbös bénultság állapotából. Egy részük inkább elméleti, míg másik részük inkább gyakorlati jellegű.
Az Egy asztal ereje címet viselő írás a néhány főből álló kis társaságok, csoportok létrehozásának, működtetésének jótékony közéleti hatásáról szól. Arról is szó esik benne, hogy ebben az irányban mi magunk, egyének tudunk a legtöbbet tenni. Ehhez kapcsolódik az Önszerveződő pénz című cikk, ami a mértékletes és rendszeres adományozásnak az érzelmi és gyakorlati támogatóerejét mutatja be. A Nehéz teher a XX. századi megrázkódtatások lelki-érzelmi földolgozásának a szükségességét és lehetőségét járja körbe. A földrajzi tér, mint vonatkoztatási közeg is meghatározó szerepet játszik abban, hogy miként látjuk, értékeljük a közösségünket, az országot amelyben élünk, a nemzetet, amelynek a tagjai vagyunk. Ennek a közegnek a tudati jelentőségét vizsgálja meg az Európa közepén című írás. Az Egyének világa pedig a túlzottan énközpontú gondolkodás és a háttérbe szorult közösségi szemlélet kiegyenlítésének a szükségességéről elmélkedik.
Az írások mellett az Ajánló rovaton is elkezdtem dolgozni. Weöres Sándor és Füst Milán is érdekes elmélkedéseket vetett papírra a művészet, a kultúra, az alkotás és az alkotó viszonyáról. Mellettük Bibó Istvánnak a politikai hisztériákról írott sorait idéztem föl, amelyek igen hasznosak lehetnek napjaink közéleti zavarainak megértéséhez. És egy filmet is a kedves Olvasók figyelmébe ajánlok, ami 1963-ban készült, és finoman „feszegeti” az elképzelt szocializmus és a létező diktatúra ellentmondásait.
December 11-én pedig a honlap facebook oldala is nyilvánossá vált.
