Hagyomány ← Ezüst Sirály

Évszázadok útján

A történelmünk egészének megítélése nagymértékben függ a kezdetekről és az utolsó időkről kialakított véleményünktől. A X. és a XX. század, mint egy dió két héja öleli körbe a közbeeső évszázadokat. S a héj feltörése jóval nagyobb munka, mint a belül található dióbél földolgozása. …read more

Oroszlányban járva

Hogyan tekintettek a munkáscsaládok a jövőbe az 1974-es esztendőben, amikor megünnepelhették, hogy a településük épp húsz éve nyerte el a városi címet? És hogyan élhettek két évtizeddel később, milyen lehetett a bányásznap hangulata 1994 késő nyarán? …read more

Erdély népei

Vajon a Királyhágón túli tájakon járva, az-e az előremutató gondolat, ha csupán egyetlen nép otthonaként tekintünk rá, vagy inkább az, ha a saját gondolkodásunkat – népről-nemzetről-országról – vetjük alaposabb vizsgálat alá? Lehetséges, hogy van valami sajátos szellemiség, lelkület, amit az erdélyi hegyek árasztanak magukból? …read more

Másnapos köztársaság

Isten éltesse a köztársaságunkat! – volna jó kimondani évről-évre október huszonharmadikán… de valahogy nem társul őszinteség és mélység ehhez a köszöntéshez. Miért van ez így? Miért nem igazi ünnep bennünk a köztársaságunk megszületése? …read more

Királyi Fehér

Alba Regia: szó szerint annyit tesz Királyi Fehér. A középkori latin nyelvű iratokban jellemzően ezen a néven emlegették Székesfehérvárt. A fehér város a királyság első évszázadaiban az uralkodócsalád székhelye volt. …read more

1989 nyara

Mi is zajlott le a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján? Történelmi léptékű átalakulás, ami talán meg sem történt? Átverés? Csalódás? Mi volt a mi közös álmunk, ami néhány hónapra átjárt mindannyiunkat 1989 nyarán? Volt-e ilyen egyáltalán?  …read more

Ünnepi beszéd „Esik eső karikára…”

Mikor ünnepnapot tartunk, megesik, hogy átlényegül körülöttünk az idő… Kiesünk a hétköznapok zakatolásából, kilépünk az evilági szokásaink medréből… Mintha az időbeli távolságok elolvadnának, mintha a megidézett kor alakjai, szavai, gondolatai közelebb kerülnének hozzánk… Vagy mi kerülünk közelebb őhozzájuk? …read more

Hálaadás Isaszegen

Hála és köszönet a régi Isaszegnek – hála és köszönet a bátor honvédeknek!

Hála és köszönet Isaszeg mai városának, – hála és köszönet a győzedelmes huszárságnak! …read more

Emlékbeszéd 1945 januárja

Ma azt mondhatjuk: béke van. Békében élünk már évtizedek óta. S valóban, ahhoz képest, ami akkoriban lezajlott Magyarországon, kiváltképp az utolsó háborús esztendőben, 1944 tavaszától 1945 tavaszáig, ahhoz képest, azóta, tényleg béke van. De vajon bennünk is béke van? …read more

Ünnepi beszéd A Népköztársaság öröksége

A mai napon, harminckét esztendővel az elmúlása után, talán az idő adta bölcsességet is segítségül hívva, idézhetjük föl a Népköztársaság bennünk élő alakját. Mi volt benne jó? Mi volt benne rossz? A válaszok sokfélék lehetnek és persze a válaszadók is igen eltérő élményekből meríthetnek. …read more

Budavár, 1848-ban és ’49-ben – három helyszín, három történet

Következzék három történet. Az első kettő 1848-ban, előbbi márciusban, utóbbi májusban, a harmadik pedig 1849 tavaszán esett meg. Mindegyik történet kötődik egy-egy budavári helyszínhez.

Tett

Egy fiúról akarok írni, aki egy észak-németországi városban született, fél évvel az első világháború kitörése előtt. Herbert Frahm házasságon kívüli gyerek. Anyja pénztárosként dolgozik, munkás nagyapja neveli föl. Az ifjú Herbert – a nagyapa hatására – már tizenhét évesen belép a szociáldemokrata pártba. Újságot ír, szervezkedik. …read more